Kemény Dávid nyúltenyésztő oldala
(Német Óriás) A leggyakrabban előforduló betegségek:
Bélsárpangás:
Tünetek: Az állat keveset és nehezen és fájdalmasan ürít, étvágytalan, és másodlagosan csatlakozhat a fő tünetekhez felfúvódás majd elhullás.
Kiváltó ok: Akkor a leggyakoribb, ha ballaszt azaz (rostokban) szegény, dugító hatású, vagy túlságosan száraz takarmányokat adunk, de a mozgás hiánya is döntő szerepet játszik a kialakulásában.
Megelőzése: Mindenképpen változatos étrendet biztosítsunk nyulainknak, mindig legyen előttük ivóvíz, és kerüljük a zsúfoltságot.
Hasmenés:
Tünetek: Először szétnyomható lágy széklet, majd ez híggá válik. Ennek következménye étvágytalanság és gyengülés.
Kiváltó ok: Okozhatja, ha hirtelen térünk át friss zöldtakarmányokra, de előfordulhat, hogy a kiváltó oka a takarmányváltozás, a szennyezett ivóvíz, a nyers gyökér. Esetleg gumós takarmányok etetése vagy felfázás is lehet az ok. Az A- és D-vitamin hiánya is okozhat hasmenést.
Megelőzés: A zöld takarmányt mindig fonnyasztva adjuk, friss és tiszta ivóvízzel kínáljuk nyula-inkat, gyökér és gumós takarmányokból pedig mindig mértékletesen adjunk nekik.
Gyomor és bélhurut:
Tünetek: Erősödő hasmenés, néha véres ürülék. Fokozatosan csökkenő étvágy, bágyadtság és végül elhullás. Az elhullást a gyomor és a belek gyulladásos kipirosodása, esetleges bevérzése okozza.
Kiváltó ok: Gyors takarmány takarmányváltozás, romlott, szennyezett vagy fagyott takarmány és ivóvíz okozhatja, de fogrendellenesség is állhat a háttérben. A- és D-vitamin hiánya is kiváltó tényező lehet.
Megelőzés: Soha ne adjunk nyulainknak romlott, penészes, fagyott vagy sáros növényeket, és adjunk vitamin kiegészítőt a szemes takarmány mellé.
Felfúvódás:
Tünetek: A betegség étvágytalansággal, bágyadtsággal, kezdődik majd a hasfal dobszerűen kifeszül, az állat nyugtalanná válik, fájdalmai lesznek és nehéz légzés lép fel. 12-24 óra alatt fejlődik ki és 1-2 napon belül elhulláshoz vezet.
Kiváltó ok: A felfúvódás a bélsárpangás következménye, mivel a belekben az erjedő takar-mánytól gázok képződnek melyek nem tudnak eltávozni a nyúl béltraktusának különleges működése miatt. A betegséget legtöbbször friss, nedves zöldtakarmányok, gyorsan erjedő, romlott eleség, vagy dugító hatású takarmányok adása okozza.
Megelőzés: A zöldet mindig fonnyasztva etessük. A még nem beteg állatokkal etessünk néhány napig faszénport.
Bőrélősködők:
Tünetek: Viszketegség, vakarózás, varas kisebesedések és szőrhullás.
Kiváltó ok: Bolhák, poloskák, szőr és vérszívó tetvek, atkák telepedhetnek meg a nyulakban
a higiénés szabályok be nem tartásával vagy más állatok által terjesztve.
Megelőzés: Gyakori takarítás, fertőtlenítés és a kártékony állatok ki írtása. Bélcoccidiózis (nyúl vérhas):
Tünetek: Ismétlődő étvágytalanság, híg zöldes hasmenés, mely később véressé válik. Magas láz (41 C°), súlyos bélgyulladás, végül 4-7 nap múlva elhullás. A betegség általában tömegesen jelentkezik, főként fiatal állatoknál. Gyakori kísérő tünet az orr és nyálfolyás.
Kiváltó ok: A nyúl bélcsatornájában rendesen kimutatható kokcidium nevű véglények okozzák. A bélsáron keresztül fertőzi meg egyik nyúl a másikat. Megbetegedést csak az ellenálló képesség csökkenése, vagy túl sok kórokozó bejutása okoz.
Megelőzés: Kis termetű nyulaknál a padozatnak legalább 1/3 részén rács legyen amely meggátolja, hogy a széklet a vizelet felhíguljon. A Német óriás fajtánál ez nem megoldható, hiszen a láb fekélyesedésének meggátolása miatt a padozat teljes egészében tömör. A nagy-testű nyulaknál a minimum heti egyszeri alkalommal történő, vastag almozás és a fokozott higiénés szabályok betartása a célravezető. Én a koszos alom eltávolítása után hypós oldattal (Ötszörös hígítás!) fertőtlenítem az ólat. Ezáltal a fertőzés kialakulása meggátolható. És növelhető az állat ellenálló képessége.
Májcoccidiózis, Coccidiózis (májkövesedés):
Tünetek: Gyakori étvágytalanság előzi meg amely erős fertőzés esetén lesoványodást okoz mivel a máj kövecskék zárványokként ellepik a májszövetet és a máj rendellenes működését eredményezik. A rendellenes működésének egyik tünete a sárgaság megjelenése.
Nyulaknál a hasmenés leggyakoribb - és egyben legsúlyosabb - előidézője egy élősködő. A kialakuló betegségnek (orvosi néven coccidiosisnak) két formája van: az egyik a bélrendszert, a másik a májat támadja meg. Ez utóbbit nevezik szaknyelven hepatikus ciccidiosisnak. A bélbetegségekért felelős Eimeria nevű belső élősködőnek nyolcnál is több faját különböztetik meg - ezek közül egyesek súlyosabb, mások enyhébb lefolyású betegséget okoznak. Némelyik rendkívül súlyos hasmenéssel jár, mely legtöbbször az állat elpusztulásával végződik, míg mások csupán a nyúl fejlődését hátráltatják. Hogy kiderüljön, melyik élősködő betegítette meg az állatot, székletmintát kell vinni az állator-vosnak kivizsgálásra.
Mivel az élősködők nagyon könnyen terjednek, egyes nyúltápok olyan készít-ményeket (szaknyelven coccidiosztatikumokat) tartalmaznak, melyek megaka-dályozzák a betegség kialakulását. Sajnos, még ezzel együtt sem lehetünk biztosak abban, hogy nem betegszik meg egyetlen nyulunk sem. Ha ez mindezek ellenére bekövetkezik, szulfonamid hatóanyagú gyógyszerekkel és folyadékterápiával könnyíthetünk a bajon.
A hepatikus coccidiosist az Eimeria steidea nevű élősködő okozza. Ez ellen azonban nem használnak még a coccidiosztatikumok sem. Szerencsére ez a májat megtámadó betegség ritkán jár súlyos következményekkel. Általában a máj megduzzadását és a nyúl fejlődésének lelassulását okozza. Az élősködők jelen vannak a fertőzött állat ürülékében, és nagyon nehéz megállítani a betegség terjedését, különösen nagy tenyészetekben, ahol sok nyulat tartanak együtt.
Kiváltó ok: A kokcídiumok a bélcsatornán keresztül a májba is bejuthatnak és megbetegítik azt.
Megelőzés: Kis termetű nyulaknál a padozatnak legalább 1/3 részén rács legyen amely meggátolja, hogy a széklet a vizelet felhíguljon. A Német óriás fajtánál ez nem megoldható, hiszen a láb fekélyesedésének meggátolása miatt a padozat teljes egészében tömör. A nagytestű nyulaknál a minimum heti egyszeri alkalommal történő, vastag almozás és a fokozott higiénés szabályok betartása a célravezető. Én a koszos alom eltávolítása után hypós oldattal (Ötszörös hígítás!) fertőtlenítem az ólat. Ezáltal a fertőzés kialakulása meggátolható. És növelhető az állat ellenálló képessége.
Hólyagos szájfájás (nyálfolyás):
Tünetek: A száj nyálkahártyája megduzzad és apró piros környékű fehér hólyagocskák kelet-keznek melyek később leszáradnak és pörkösödést okoznak. A takarmány felvétele fájdalmat okoz, ezért étvágytalanság és fokozott vízfelvétel lép fel. A nagyfokú nyálel-választás miatt a nyak, fej és a test elülső része csapzott.
Kiváltó ok: Leginkább fiatal szopós- vagy növendék nyulak betegsége. Nyálkahártyát izgató anyagok vagy vírusos fertőzés okozhatja. Ritkán idősebbek is megkaphatják. Az A- és D-vitamin hiánya hajlamosító tényező.
Megelőzés: Vitamin készítmény adása, a beteg állatok azonnali elkülönítése.
Hasvízkór:
Tünetek: A hasfal fokozatosan kitágul, mozgatásnál locsogó hang hallható. A locsogó hangot a hasüregben felgyülemlett savós folyadék okozza mely hashártyagyulladást okoz.
Kiváltó ok: Vérkeringési zavarok, vese és máj elégtelenség, nagyfokú vízfelvétel (vizenyős takarmányozás) esetén a vérsavó a hasüregbe szivárog és ott felhalmozódik.
Megelőzés: Nagyobb víztartalmú takarmányok túlzott adagolásának elkerülése. Higiénés szabályok betartása.
Szemgyulladás:
Tünetek: Nagyfokú könnyezés lép fel, a szem kötőhártyája megduzzad amely bepirosodik majd később gennyes váladék jelentkezhet. A szaruhártya is gyulladásba jöhet. A szem végül teljesen elroncsolódhat
Kiváltó ok: Meghűlés, huzat, poros takarmány, erős napfény, higiénés szabályok be nem tartása okozhatja. Más betegségek kísérő jelensége is lehet.
Megelőzés: A szemgyulladást előidéző ártalmak megszüntetése (Antibiotikumos szemcseppel 2-3 nap.), vitamindús táplálék adása.
Orrhurut (nátha):
Tünetek: Gyakori tüsszögés, esetleg köhögés, nehezebb légzés, híg, majd sűrű gennyes orrváladék. Az elülső lábak szőrzete a váladékfolyás következtében csapzottá válik. Előfordulhat láz és étvágytalanság. Enyhébb lefolyás esetén csak folyamatos tüsszögés tapasztalható.
Kiváltó ok: Meghűlés, hirtelen hőmérsékletváltozás, nedves, huzatos elhelyezés. Lehet fertőző megbetegedés is, amely állatról állatra terjed.
Megelőzés: Huzat és pormentes, száraz elhelyezés, vitamindús takarmányok adása. A betegségre való hajlam öröklődik, ezért az ilyen családokat zárjuk ki a tenyésztésből. Ha elkapta az állat, különítsük el.
Ivarszervi hurut és gyulladás:
Tünetek: Az ivarszerv begyullad, kipirosodik majd nyálkás-gennyes váladék ürül, de előfordulhat pörkös felrakódás is.
Kiváltó ok: Alulról huzatos ketrecek, nedves kifutók és nem megfelelő tisztaság okozza.
Megelőzés: Huzatmentes padozat alkalmazása, istállóban száraz, tiszta almozás.
Rühösség:
Tünetek: A fül belső felületén korpás, majd varas felrakódások, később fülgyulladás, mely a belső fülre is átterjedhet. Erősfokú viszketegség, az állat füleit rázza, kaparja, ezért gyakoriak a sebes fekélyek. Előrehaladt betegségeknél kényszermozgások. Fejrühösség esetén a fejen pikkelyes felrakódások.
Kiváltó ok: Rühatkák okozzák, melyek a fülkagyló belső felületét, vagy a fej bőrét betegítik meg. Tisztaság és a fertőtlenítés hiánya idézheti elő. Gyakran terjesztik állatok (egér, patkány, verebek).
Magzatfalás:
Megelőzés: A beteg állatokat különítsük el, tartsuk tisztán a ketreceket, fertőtlenítsünk rendszeresen, és távolítsuk el a kártékony állatokat.
Tünetek: Ellés után a fészekben félig összerágott fiókák, vagy azok hiánya a fészekben.
Kiváltó ok: Ellés idején néha lázas az anya és a magzatburok után a fiókáit is felfalhatja, de okozhatja ijedség, idegesség, tapasztalatlanság vagy egyszerűen rossz szokás.
Megelőzés: Ellés előtt mindenképp adjunk anyanyulunknak hideg vizet és nyalósót, és biztosít-sunk nyugodt körülményeket.
Bőrélősködők:
Tünetek: Viszketegség, vakarózás, varas kisebesedések és szőrhullás.
Kiváltó ok: Bolhák, poloskák, szőr és vérszívó tetvek, atkák telepedhetnek meg a nyulakban a higiénés szabályok be nem tartásával vagy más állatok által terjesztve.
Megelőzés: Gyakori takarítás, fertőtlenítés és a kártékony állatok kiirtása.
Gombásodás, szőrhullás:
Tünetek: A testen kisebb területeken szőrhullás, néha varasodás, vagy pikkelyes penészszagú pörkök képződnek.
Kiváltó ok: A szőrtüszőkbe bejutó gombák telepeket alkotnak. Érintkezés útján terjed. Egerek, verebek, stb. terjeszthetik. Emberre is fertőző lehet!!!
Megelőzés: A betegek elkülönítése, gyakori takarítás, fertőtlenítés.
Lábsebesedés, ekcéma:
Tünetek: A bőr kipirosodik, a lábakon vagy a farok bőrén apró hólyagocskák majd barnás pörkök keletkeznek, melyek viszketnek és kisebesednek.
Kiváltó ok: Sérülés vagy durva rácsú padozat okozhatja (Óriás nyulak alá nem kerülhet rácsos padozat, a súlyuk miatt.) . Hajlamosító tényezők közé tartoznak az ásványi anyag zavarok, vitaminhiány, és az elhanyagolt állapotok.
Megelőzés: Megfelelő padozatú ketrec készítése, vitaminok és ásványi anyagok biztosítása.
Senyvesség, TBC:
Tünetek: Lassú, több hétig, vagy hónapig tartó lesoványodás, következik be viszonylag kielé-gítő étvágy mellett. Jellegzetes külső jelei a borzalt szőrzet, kiálló gerinc, és az elgyen-gülés.
Kiváltó ok: Növendékek, ritkábban kifejlett állatok betegsége. Legtöbb esetben TBC-s fertőzésről van szó, de más eredete is lehet.
Megelőzés: A beteg állatok kiirtása, megsemmisítése és alapos fertőtlenítés.
Szifilisz (ivarsebesedés):
Tünetek: Az ivarszerveken varas felrakódások, fekélyes sebek képződnek melyek a kenőcsös kezelésre nem reagálnak..
Kiváltó ok: Baktériumos fertőző, megbetegedés amely elsősorban ivari érintkezés útján terjed. Emberre nem fertőző. A kiirtott állat húsa elfogyasztható.
Megelőzés: Idegen állatokat ne pároztassunk! Fedeztetés előtt a betegség kivédése érdekében vizsgáljuk meg az állat ivarszervét. A fertőzött állatot le kell ölni!
Pasteurellózis:
Tünetek: Orrhurutos tünetek jelentkeznek gyakori tüsszögéssel, az orrnyílásnál a váladék gyakran beszárad vagy folyik. Gyakori a nehezített légzés majd tüdő, mellhártya és szívburokgyulladás jelentkezik. Jellemző a ferde fejtartás, a lesoványodás és végül az elhullás. Heveny lefolyású fertőzés esetén az állatok különösebb előjelek nélkül pusz-tulnak el.
Kiváltó ok: A pasteurella baktériumok okozzák melyek az egészséges nyúl légző útjában rend-szerint megtalálhatók, betegséget pedig az ellenálló képesség csökkenésével okoz. A betegségre hajlamosít az orrhurut megjelenése, a hibás tartás és takarmányozás is.
Megelőzés: Megfelelő szellőztetéssel és kellő mennyiségű napfény biztosításával valamint helyes tartási körülményekkel és takarmányozással a betegség kiküszöbölhető. A beteg állatokat azonnal különítsük el, és fertőtlenítsünk.
Gerincbénulás:
Tünetek: Hátsó végtagok részleges, vagy teljes legyengülése, bénulása, végül lesoványodás esetleg tüdőgyulladás is előfordulhat, majd végül elhullás következi.
Kiváltó ok: Sérülés, nehéz ellés vagy a gerinc idült megbetegedése is okozhatja, de fiataloknál angolkóros megbetegedés következménye is lehet. Kialakulását nagyban elősegítheti az ásványi anyagok hiánya.
Megelőzés: A hajlam öröklődése miatt az ilyen családokból ne neveljünk tenyészállatokat. Adagoljunk ásványi anyag premixeket.
Myxomatózis:
Tünetek: Szúnyogcsípést követően szemgyulladás lép fel, az orron és füleken piros duzzanatok jelennek meg, majd később átterjednek az ivarszervekre és egyéb helyekre is. A szem-váladék gennyessé válik, orrfolyás valamint nehézlégzés jelentkezik. A duzzanatok miatt kialakul, a betegségre jellemző un. oroszlánfej. Rendszerint a betegség elhullás-sal végződik.
Ezt egy dél-amerikai Pox-vírus okozza, amely származási helyén csak enyhébb tünetekkel járó megbetegedést okoz az ott honos nyúlfajokban. Amikor azonban az 50-es években betelepítették a vírust Ausztráliába és Európába is, hogy a túlságosan elszaporodott nyúlállományt valahogy szabályozzák általa, hatalmas pusztítást vitt végbe. A vadon élő állatokban azóta kifejlődött egyfajta immunitás, a házinyulak számára azonban így is nagy veszélyt jelent a myxomatózis.
Kiváltó ok: A vadon élő és a házinyulak közötti közvetlen kapcsolat csak az egyik útja a vírus terjedésének. Hordozhatják azonban a bolhák is, melyek a nyulak fülében élnek, vagy akár a szúnyogok is, bár ez utóbbi inkább a melegebb éghajlatú országokra jellemző. Vírusos megbetegedés melyet vérszívó rovarok (szúnyog, légy) terjeszt. Később a betegség érintkezés útján is terjed.
Megelőzés: Tartsuk távol a vérszívó rovarokat, szereljünk fel szúnyoghálót a nyílászárókra. A beteg állatokat azonnal irtsuk ki, az állat hulláját semmisítsük meg, majd alaposan fertőtlenítsünk. Oltással megelőzhető a fertőzés kialakulása.
Sebesedések, tályogok:
Tünetek: A bőrön felületi sebek, néha kelésszerű daganatok keletkeznek melyek előbb tapintásra kemények majd megpuhulnak.
Kiváltó ok: Verekedések következtében a sérülések, harapások elfertőződnek, de okozhatja a szá-jon és környékén szennyezett takarmány elfogyasztása is, amely elgennyesedhet. Néha kiváltó ok lehet fagyás is.
Megelőzés: A verekedésre hajlamos állatokat különítsük el, és szüntessük meg a sérüléseket kiváltó tényezőket. A friss sérüléseket kezeljük azonnal, a sérülés mértékének megfelelően.
Vetélés:
Tünetek: A vemhesség 2. hetében életképtelen magzatok ellése.
Kiváltó ok: Sérülések, hideg ivóvíz, és takarmányozási hibák okozhatják.
Megelőzés: A vemhes nyulaknak teljes nyugalomra van szükségük, ezen kívül vitamindús takarmányok adásával és gondos ápolással kiküszöbölhető.
takarmányok: A nyulak takarmányozása összetett probléma, amely részben az eltérő tartási körülményekből (szabad, zárt), részben a nyúlnak a többi állatfajtól eltérő emésztési sajátosságaiból (koprofágia: coecotroph v. lágybélsár evés) következik. Emellett jelentős eltérés van az anyanyulak tejtermelésével, illetve ennek táplálóanyag igényével kapcsolatban is, amelynek során az anyanyúl napi kis mennyiségű (100 - 300 g), de a tehéntejnél háromszor koncentráltabb tejet termel (az anya naponta csak egyszer szoptat). A nyúlfajták közül figyelembe kell venni pl. az angóra többlet táplálóanyag igényét is a gyapjútermeléssel kapcsolatosan.
A hazai nyúltartás fõ célja napjainkban a hústermelés (vágónyúl elõállítás), a továbbiakban ezért fõképp ennek takarmányozási kérdéseivel foglalkozunk.
A nyulak táplálóanyag szükséglete és takarmányai
A napi fejadagban etetett takarmányoknak az állat létfenntartását és termelését kell megfelelő mennyiségű és minőségű táplálóanyaggal kielégíteni. A létfenntartás táplálóanyag igénye extenzív viszonyok mellett is kielégíthető például konyhai hulladékra, zöldtakarmányokra illetve szénára alapozva, de az intenzív - egyúttal gazdaságos - hústermelés igényei ennél nagyobbak.
Az intenzív termelés szükséglete általában iparilag előállított nyúltápokkal biztosítható. A takarmányok energiatartalma 9,2 - 13,4 MJ emészthetõ energia /kg határok közé kell hogy essen. Ezen belül az emésztőszervi problémák elkerülése érdekében a tápok rosttartalma 13-15 %, szoptató anyáknál 10-11 % közé essen. A növendék állatok fehérje igénye 15-16 %, szoptató anyáknak ennél 2-3 %-al több szükséges. A nyulak zsír igénye alacsony 3-4 %. Ennél nagyobb mennyiség csak energiapótlás céljából lehet szükséges. Ezek mellett gondoskodni kell a megfelelő ásványi anyag és vitamin ellátásról is.
A gyakorlati takarmányozás során figyelembe kell venni, hogy 1 kg testtömeg többlet előállításához a nyúl 3,5 - 4 kg tápot igényel optimális tartási viszonyok és étvágy szerinti ( ad libitum ) takarmányozás mellett. A tartási körülmények közül kiemelt fontosságú az istálló hőmérséklete. A növendék és kifejlett nyulak számára optimális (un. komfort) hõmérsékleti tartomány 15-20 oC. Ez alatt a hőtermelés többlet energiát, ezzel többlet takarmányt igényel, míg lényegesen efölött (pl. nyári hõség) a nyulak étvágya (takarmányfelvétele) csökken, így a termelés intenzitása is mérséklődik.
A nyúl "energiára evő" állatfaj. Ez azt jelenti, hogy alacsony energiatartalmú takarmányból lényegesen többet fogyaszt és teljes egészében felveszi a coecotroph (lágy) bélsarat koprofágia útján. Az igen koncentrált takarmányokból ugyanakkor csökken a felvétel és a koprofágia is mérsékeltebb lesz. Ez utóbbiban szerepe van a takarmány fehérjetartalmának is, a lágy bélsár ugyanis jelentős fehérje tartalommal rendelkezik.
A nyulak táplálóanyag szükséglete négy kategóriában (létfenntartás, vemhes, növendék, szoptató) adható meg.
Látható, hogy a szoptató nyúl igényli, a korábban már említett okok miatt a legkoncentráltabb takarmányt. Az igény tekintetében ezt követi a növendék, majd a vemhes nyulak illetve a csak létfenntartón tartott (üres) állat igénye.
A tápokból az alábbi napi felvétellel számolhatunk:
Növendék (4-11 hetes) 110 - 130 g/nap
Kifejlett (11 hét fölött) 120 g/nap
Anya (szoptató, 28 napig) 350 - 380 g/nap.
A növendék, kifejlett és szoptató állatokat étvágy szerint takarmányozzuk, a bakok esetében az adagolt takarmányozás terjedt el.
A takarmányozás szempontjából kritikus idõszak a szilárd takarmányra való átállás - választás. Általánosságban elmondható, hogy a kisnyulak emésztõ enzim rendszerének fejletlensége miatt a túl korai választás nem célravezető. A szopósnyulak általában 2-3 hetes korukban kezdenek el szilárd takarmányt is felvenni. A kisüzemi gyakorlatban a takarmányozás alapját a gabonafélék, korpa valamint tömegtakarmányok (zöld ill. széna) továbbá takarmány-, és sárgarépa képezik.
Fontosabb nyúltakarmányok
Legfontosabb a zab, amely korlátozás nélkül etethető. Az árpa és a cukorcirok a zab helyettesítője lehet. A búza etethető, de a tápba csak 10-20 %-ban keverhető.
A kukoricát ritkán használják, miután keményítőjét a nyúl rosszul hasznosítja, de ennek ellenére erősen zsírképző hatású, a vágási minőséget rontja (20 - 30 %-ban keverhető). A rozs nehezen emészthető, szükség esetén 10 - 25 % bekeverhető. Szárított-répaszelet kedvező étrendi hatású 10 - 20 %-ban alkalmazható. A takarmányborsó, bár jó takarmány, de felfúvó hatású ezért legfeljebb 10 - 15 %-ban etethetõ. A fehér- virágú édes csillagfürt kedvezõ hatású ezért 30 % -ig szerepelhet a nyúltakarmányokban. Az extrahált napraforgódara jó fehérjeforrás, bekeverési arányát rosttartalma határozza meg (3-35 %). Az extrahált szójadara rosttartalma kisebb probléma 30 %-ig keverhető. A lucernaliszt a nyúltakarmányok egyik legfontosabb alapkomponense. Bekeverési arányát fehérje-, és rosttartalma határozza meg (20 - 60 %). Az állati eredetű fehérjeforrások (tejpor, hal-, hús-, vérliszt) 1 - 3 %-ban alkalmazhatók.
A ballaszt pótlására szalmák alkalmazhatók elsõsorban. A kisüzemi gyakorlatban alkalmazzák a kenyérhulladékot és a kenyérhéjat is, valamint a sör-, és almatörkölyt, ez utóbbiakat fõleg szoptató anyáknak. Napi javasolt mennyiségük 20 - 80 g /állat.
A zöldtakarmányok (akáclomb, fűfélék, kukorica, lucerna), a szénák (réti ill. lucerna) valamint a takarmány- és murokrépa esetében az alkalmazható mennyiséget az állat felvevõ képessége szabja meg.
Az etetés és itatás gyakorlata
Az etetőkkel szemben támasztott legfontosabb követelmény, hogy rögzítettek, könnyen kezelhetők és fertőtleníthetők legyenek. Feltétel még, hogy a nyulak ne tudjanak belefeküdni, beleüríteni, a takarmánypazarlást (kikaparás) is meg kell akadályozni. Az etetésnek minden nap azonos időpontban kell történnie még étvágy szerinti takarmányozás esetében is. Az etetőkben visszamaradt takarmány szükség szerint eltávolítandó.
Az etető mellett igen fontos a szénazseb is, mivel a szálastakarmányok etetése alapvetõ fontosságú. A szénazsebet az etetőn kívül jól kezelhető módon kell elhelyezni.
Az etetés mellett az itatásra is gondot kell fordítani. A növendék állatok napi vízigénye 0,2-0,5 liter, az anyanyulaké 0,6-0,8 liter, a szoptatás alatt ennél valamivel több.
Nagy víztartalmú takarmányok etetésekor az ivóvíz szükséglet felét a takarmány biztosíthatja, ivóvízről azonban ekkor is gondoskodni kell. A nyiltvízű itatók állategészségügyi és higiéniai szempontból kedvezőtlenek, önitató rendszerek alkalmazása a célravezető.
Takarmánykiegészítő anyagok:
A takarmánykiegészítõk azt a célt szolgálják, hogy a nyúl minden igényét kielégítsék, teljes értékűvé tegyék az ellátást, elõsegítsék a táplálóanyagok értékesülését a szervezetben. Ide soroljuk mindazon anyagokat, amelyek fehérjét, energiát, ásványi anyagokat, vitaminokat hordoznak, továbbá az ízesítõket, az antioxidánsokat, az enzimeket, a gyógyszeres és a hozamfokozó anyagokat, valamint a granuláláshoz szükséges ragasztóanyagokat is. Az egyik legfontosabb kiegészítõ anyagunk a konyhasó. Az eddigiekben megismert növényi eredetû takarmányok a nyúl konyhasóigényét általában nem fedezik. A nyúltápokba kevernek konyhasót (0,4-0,6 % mennyiségben). A házilag összeállított keverékekhez magunknak kell takarmánysót (marhasót) adagolnunk. Kitűnõ megoldás, ha a nyúl ketrecébe nyalósót helyezünk. Több cég forgalmaz már formázott sót, és ketrecre erõsíthetõ tartót is. Errõl a nyúl (igényeinek megfelelõen) nyalogathat. Az abraktakarmányok etetésekor gyakran a hiányzó meszet kell pótolnunk. A takarmánymész vagy szénsavas mész fehér, finom szemcsés õrlemény 37-40% kalciumot tartalma, amibõl a házi keverékekben általában 1-2 %-ot adunk. Javasoljuk azonban, hogy ezt a kérdést alaposan gondoljuk át, a sok mész ugyanis káros. Ha a takarmány mészben dús, akkor a túladagolással megbonthatjuk a szervezet ásványia-nyag-egyensúlyát. Az abrakfélék mészhiányát fõként mészben gazdag pillangós szénákkal egyen-súlyozhatjuk ki. Ha erre nincs módunk, akkor vegyük elõ a takarmánymeszet. A gyári tápok sok lucernalisztet tartalmaznak, ezért az abrakok foszfortöbbletének ellensúlyozására kevesebb, csak 0,5-0,7 % szénsavas meszed adagolunk. Amikor viszont sok meszet tartalmazó takarmányt etetünk, például zöld lucernát, akkor a foszfor pótlására lehet szükség. A foszforsavas mész szürkésfehér, finomszemcsés õrlemény. Fõként akkor adjuk, ha foszforban hiányos takarmányokat keverünk be. A kereskedelemben kaphatók az Áp-17 és Áp-18 jelzésû készítmények. Ezekbõl minden kg abrakra 5-10 grammot adagolunk. Legjobban bevált az MCP jelzésû monokalciumfoszfát. Az ásványianyag-premixek egyébként arra szolgálnak, hogy a táp összetételétõl függõen az ásványanyag-igényt, így a mikroelem iránti igényeket is kielégítsék. Tartalmaznak egyebek között antibiotikumokat és avasodást gátló antioxidánst is. Az utóbbi anyag fõként azért szükséges, hogy a zsírban oldódó vitaminok tönkremenését megakadályozzák. Ilyen az egyik legfontosabb vitamin, az A-vitamin, illetve ennek elõanyaga, a karotin. Nyomelem- és vitamin- kiegészítõk a speciális nyúlpremixek. A takarmánygyártók az eltérõ korú és hasznosítású nyulak részére forgalmaznak nyomelemeket, vitaminokat és gyógyszereket tartalmazó, 0,5% felhasználású egységes premixeket. Újabban fõleg a tápban 3,5-5%-ban felhasználandó, makroelemeket. (kalcium, foszfor, só), esetleg aminosavakat is tartalmazó komplett premixeket hoznak forgalomba. A komplett premixek könnyebben bekeverhetõk a tápba, ezért elsõsorban ezek használatát javasoljuk. Hazánkban forgalmaznak egységes nyúlpremixet, hízónyúl, tenyésznyúl és angóranyúl premixeket.
A vitaminokban szegény takarmányok kiegészítésére szolgálnak a vitaminkészítmények. A Phylasol Combi 13-féle vitamint tartalmaz, jól használható a Phylasol ADE, a Phylamix - B, a Tetravit AD(3)E, a Tetravit Combi, stb. Adagolásukat a dobozokhoz mellékelt használati utasítások részletesen tartalmazzák. Kaphatók a kereskedelemben ízesítõ anyagok, mint a Fresta-készitmények, gyógyszer-kiegészítõk, fõként kokcidiózis ellen, végül az úgynevezett hozamfokozók, amelyek tulajdonképpen antibiotikumok (Cinkbacitracin, Flavomicin, Virginiomicin). Fõként az antibioti-kumokra kell felhívni a figyelmet, újabban ezeket egyre inkább mellõzni kell a takarmányozásból. A nyulakkal kapcsolatban is tiltó rendelkezések léptek érvénybe. Ezért helyettük inkább a probioti-kumokat kezdték használni. Ezek tejsavtermelõ baktériumok, amelyek az emésztõcsatornában mikrobiális egyensúlyt tartanak fenn, a káros baktériumok fejlõdését gátolják, a hasznosakat elõsegítik. Jelenleg hazánkban ilyen készítmény a Laktoferm, a Paciflor és a Lacto-Sacc márkanevű. Ezek jól használhatók a választás utáni idõszakban, amikor is csökkentik az emésztő-szervi megbetegedéseket és az ezekbõl származó elhullásokat, egyben javítják a tömeggyarapodást és a takarmányértékesítést. Beszerezhetõ a Bio-Mos nevû élesztõkultúra, ami fokozza a tömeg-gyarapodást és javítja a takarmányértékesítést.
A takarmányipari célra készített enzimek a sarjadzógombák fermentációs úton elõállított termékei. Egyes takarmányok táplálóanyagainak emészthetõségét javítják, ezen keresztül növelik a tömeg-gyarapodást és a takarmányértékesítést. Különösen a fiatal állatok takarmányozásában játszanak fontos szerepet, mindaddig amíg a növendékek enzimaktivitása nem kielégítõ. A nem keményítõszerû szénhidrátok emészthetõségét a celluláz enzimek és az amiláz elõsegítik. Árpa etetése esetén a béta glükonáz enzim felhasználása járhat elõnnyel. A nehezen emészthetõ rostosabb fehérjetakarmányok emészthetõségét a celluláz és proteáz enzimek alkalmazása javíthatja. A nyúltápok gyártásában fontos igény a granulátum (pellet) megfelelõ szilárdsága. A rostban dús keveréket nehéz granulálni, mert hamar szétesik. Ilyenkor célszerű kötõanyagot használni, amit 0,2 %-ban kevernek a táphoz. A kistermelõk jól tudják, hogy faszénport (vagy orvosi szenet) célszerű a telepen tartani. A hasmenés megszüntetésére, a bomlástermékek, gázok lekötésére alkalmas.
Nyúl tápanyag- és energiaszükséglete, takarmányozási igénye
A táplálóanyag-szükségletet létfenntartó és termelõ szükségletre szokás felosztani. A nyugalmi állapotban levõ, tehát húst, tejet, vemhet, szõrt nem termelõ nyúlnak is szüksége van különbözõ táplálóanyagokra az alapvetõ életfolyamataihoz. Ezek a testhõmérséklet fenntartása, a légzés, az emésztés, a mozgás. A termelés táplálóanyag-ellátását a testtömeg gyarapítása, a szaporodás, a vehem képzése, a tejtermelés, a szõr-, vagy gyapjútermelés igényei szabják meg. Az esetek nagy többségében a létfenntartás és valamilyen termelés táplálóanyag-szükségletei egy idõben, el nem választhatóan jelentkeznek. A takarmányozással az életműködéshez és a termeléshez szükséges táplálóanyagokat juttatjuk be a szervezetbe. Ezek az anyagok a táplálóanyagok (energia, fehérje, nyersrost), valamint a hatóanyagok (ásványi anyagok és vitaminok).
A nyúl energiaszükséglete
A nyúl energiaigényét régebben keményítõértékben, majd kalóriában, újabban Joule-ban fejezzük ki. Egy 4 kg testtömegû, kifejlett nyúl létfenntartó hasznosítható energiaszükséglete 1400-1500 kJ, vagy 1,4-1,5 MJ (330-360 kcal). 1 MJ (megajoule) = 1000 kJ-al (kilojoullal). A kcal-t (kilokalóriát) 4,18-al szorozva kapjuk a kJ-t. A termeléshez ennél jóval több energiára van szükség, így a termeléstõl függõen minden testtömeg kg-ra 1,0-1,2 MJ emészthetõ energiát vehetünk számításba. Az energiaszükségletet fõként energiában gazdag abrakfélékkel fedezzük. Ehhez járulhatnak még a zsírdús olajos magvak, pogácsák, a könnyen emészthetõ szénhidrátokat tartalmazó gyökgumósok (burgonya), valamint a rostos szálas takarmányok. A már említett vakbéltevékenység során ugyanis a nyúl a lágy bélsár visszafogyasztásával a nyersrost jelentõs részébõl is képes energiát képezni.
A szervezet energiaigényének kielégítése alapvetõ feladatunk. Az energia teszi lehetõvé az életfolyamatok fenntartását és a termelést. A fehérjében gazdag nyúlhús és a rendkívül koncentrált fehérje- és zsírdús nyúltej elõállítása a szervezetnek energiaigényes feladata. A nyúl takarmányfel-vételét többnyire ennek energiatartalma határozza meg. Az energiában gazdag takarmányból a nyúl kevesebbet, az energiában szegényebbõl többet vesz fel. Egy bizonyos határ alatt azonban - amikor az energiatartalom már nagyon alacsony, a takarmány nagyon silány - már nem tud annyit felvenni, mint amennyi az energiaigény kielégítéséhez szükséges lenne. ezért a nagy termelésû növendékeket, termelõ anyákat mindig megfelelõ energiaellátásban kell részesítenünk, annak érdekében, hogy termelésük igényeit fedezni tudják. Lényegesnek látszik az energiatartalom és más tápanyagok aránya is. Egy francia kutató az energiatartalom és a kéntartalmú aminosavak között talált összefüggést. Ha több energiát nyújtunk, akkor a metionin és a cisztin szintjeit is célszerű növelni. Ezek összevetésébõl energiaellátás szempontjából takarmányozásunkat beállíthatjuk és rendszeresen ellenõrizhetjük. Számításainkat kissé bonyolítja az a körülmény, hogy a régi számítások és táblázatok fõként keményítõértékben találhatók meg. Minthogy a keményítõérték-számítás sok hibával volt terhelt, világszerte áttértek az új számításokra.
A nyúl fehérje- és aminosav-igénye
A növendéknyúlnak a gyarapodáshoz, az anyanyúlnak a tejtermeléshez sok fehérjére van szüksége. A fehérjeigényt a takarmány százalékában szoktuk megadni. A termelõ nyúl fehérjeellátásához a takarmánynak általában 16-17 százalék fehérjét kell tartalmaznia. A hízónyúl igénye kisebb (15-16,5 %), a szoptató nyúl 16-18 % fehérjét igényel. A legnagyobb termelésnek kitett, intenzíven szaporított anyák fehérjeigénye pedig 20 % körüli. A takarmányban az energiának és a fehérjének megfelelõ arányban kell lennie. Hiába adunk sok fehérjét, ha nincs energia, akkor az állat a fehérjét sem tudja jól hasznosítani. Ez fordítva is igaz, fehérje hiányában bõséges energiaellátás mellett sincs megfelelõ termelés, ilyenkor a nyulak elzsírosodnak. A fehérjék aminosavakból épülnek fel. A takarmányok általában 23-féle aminosavat tartalmaznak. A nyúl számára 10 aminosav nélkülözhetetlen, ami azt jelenti, hogy ezekhez a takarmányból feltétlenül hozzá kell jutnia. A többi aminosavat a nyúl maga is elõ tudja állítani. Az abraktakarmányok tárgyalásakor többször említettük, hogy "fehérjéjük nem eléggé nagy biológiai értékű". Ez azt jelenti, hogy bizonyos aminosavakból keveset tartalmaz. Elsõsorban a metionin és a lizin nevű aminosavak mutatkoznak fontosnak, az abrakfélék, a gabonaszemek ezekbõl eléggé hiányosak. Ezzel szemben az olajos magvak, mint a szója, a napraforgó, a repce, vagy a len, ezekbõl a fontos anyagokból bõvebben tartalmaznak. Szerencsére a pillangós növények elfogadható aminosav-összetételûek, így a lucerna is. A szervezet számára fontos, hogy az egyes aminosavak a mennyiségeken túlmenõen egymáshoz viszonyított arányaikban is megfelelõek legyenek. A fölöslegben adott aminosav az egyensúly megbomlásához vezet, emésztési depressziót válthat ki. A nyulak táplálásában fõként a lizin, a metionin, a cisztin és az arginin mennyiségére és arányaira kell ügyelni. Újabban egyre többet foglalkoznak a treonin-igénnyel, fõként a nagy növekedési erélyû húsnyulak takarmányozásában látják jelentõsnek ezt az aminosavat.
A nyúl a lágy bélsár visszaevésével értékes fehérjékhez, ezekben aminosavakhoz jut. Így hiányos ellátás esetén is képes bizonyos mértékig fedezni aminosav- és fehérjeszükségletét.
A nyúl nyersrostigénye
A nyúl a nyersrostot viszonylag gyengén képes megemészteni, táplálóanyag-ellátásában sem játszik fontos szerepet, takarmányozásában azonban mégis nélkülözhetetlen. Nyersrost hiányában a bélmozgások renyhülnek, bélsárpangás lép fel. A pangó bélsár miatt emésztõszervi megbetegedések, bélgyulladások, hasmenés, súlyos esetben elhullás következik be. A kevés nyersrost következménye a vakbéltevékenység renyhülése. Ennek hatása a lágy bélsár képzõdésének zavara. Mindezek miatt a nyúl takarmányának legalább 14-16% nyersrostot kell tartalmaznia. Ebben 8-10% emészthetetlen rost legyen. A rost szerkezete azért fontos, mert csak úgynevezett strukturális, emészthetetlen rost képes elõsegíteni a kellõ bélmozgásokat. A legjobb nyersrostforrások a szálasan etetett szénafélék. Rostban dúsak még a szalmák, a kukoricaszár, a napraforgóhéj. Tápokban viszonylag jó rostforrás a búzakorpa is. Ha rendszeresen etetünk a szemes abrak vagy a táp mellett szénát, akkor a bélműkö- dés és a vakbéltevékenység zavartalan lesz, nem kell aggódnunk emésztõszervi megbetegedések miatt. Tudnunk kell viszont azt is, hogy a nyersrostban dús takarmány a vele együtt etetett, táplá-lóanyagokban gazdag takarmányok anyagainak kihasználhatóságát rontja. Romlik az energia és a fehérjék kihasználhatósága, vagyis a tényleges szükségleteknél valamivel többet kell etetnünk. A nagyon sok rostos takarmány etetése nem elõnyös, mert szokásos ellátás esetében a nyúl viszonylag kevesebb táplálóanyaghoz jut. Bizonyos, hogy a nyúl számára nem közömbös a rost fizikai formája, pl. az õrlés finomsága, de igényét befolyásolja a nyersrostot adó takarmányok fásodottsága is.
A nyúl ásványianyag-szükséglete
A nyulak takarmányaikban általában viszonylag kis mennyiségekben igénylik az ásványi anyagokat. Mégis rendkívül fontosak, mert hiányuk vagy nem megfelelõ arányuk a szervezetben rendellenességeket okoz, végsõ soron a termelést rontja. A takarmányokban levõ ásványi anyagokat két nagy csoportra osztjuk.
1. Szervalkotó, nagyobb mennyiségekben jelenlevõ elemekre. Ilyenek a kalcium, a foszfor, a magnézium, a nátrium, a kálium, a kén és a vas.
2. Mikro- vagy nyomelemek. Ilyenek a cink, mangán, a réz, a jód, a kobalt, a nikkel és a szelén.
A mész és a foszfor
A nyúl testében levõ ásványi anyagok 60-70%-át ez a két elem teszi ki. Hiányuk vagy nem megfelelõ arányaik a fiatal állatokban növekedési zavarokat, rossz csontosodást (angolkórt), gyenge tömeg-gyarapodást, az ellenállóképesség csökkenését okozzák. A tenyészállatokban gyenge fogamzás, terméketlenség, magzatfelfalás, lesoványodás, görcsös állapot, csonttörékenység figyelhetõ meg. A felsorolt gondok elkerülése érdekében a választott hízó- és tenyésznyúl-állományoknak 0,6-0,8 % kalciumot és 0,4-0,5 % foszfort kell nyújtanunk a takarmányban. A vemhes és szoptatós anyák igénye nagyobb. Nekik a takarmányokban 1,2 százalék kalciumot és 0,8 százalék foszfort adjunk.
A nyúltápokban ezek az ásványianyagok helyes arányban szerepelnek. A nyulak természetes takarmányai közül a szálastakarmányok, különösen a pillangósok (lucerna, vöröshere) sok kalciumot, az abraktakarmányok pedig sok foszfort tartalmaznak. A kiegészítõ-anyagok között megismert szénsavas mész a kalcium, az ÁP-18, vagy ÁP-17 készítmény a foszfor pótlására javasolható. Jól hasznosuló foszfor-forrás az MCP, vagyis a monokalciumfoszfát. A magnézium hiánya növendé-kekben gyengébb gyarapodást, kifejlett egyedekben görcsös állapotot, súlyosabb esetekben elhullást okozhat. Gyakori jelenség a szõrrágás, ami esetenként a növendékek lekopaszodásához vezethet. Egyes kistermelõk ilyenkor gipszdarabokat helyeznek a ketrec oldalfalára, hogy a nyulak kielégítsék igényeiket.
A nátriuimklorid vagy konyhasó hiánya csökkent étvágyat, gyenge növekedést okoz. Tenyészál-latokban szaporodási zavarok mutatkozhatnak, az anyák tejtermelése csökken. Mégsem célszerű a sót túladagolni. A gazdasági eredetű takarmányok etetése esetében az adagolt mennyiség 0,5 %-ában keverünk be konyhasót. A leginkább biztos megoldás a már említett nyalósó. A kálium hiányával gyakorlatilag nem kell számolnunk, mert a természetes nyúltakarmányok gazdagon tartalmazzák. Túladagolása inkább elõfordulhat, mivel a nyúltakarmányok jelentõs részét képezõ lucerna káliumtartalma igen magas. A sok kálium egyébként vesebántalmakat okozhat. A kén a szervezet fehérjéinek felépítésében, a kéntartalmú aminosavakban szerepel. Ilyen a már említett metionin és cisztin nevû aminosav, amelyeknek többek között a szõrfejlõdésben is szerepük van. A takarmányokban 0,2-0,3 % szerves formájú kénnek kell lenni. A vas fõként a vörös vértestekben fordul elõ. Hiánya vérszegénységet okoz. Pótlásáról csak vemhes anyáknál és választott növendé-keknél célszerû gondoskodni. Egy kg takarmányhoz 200-400 mg vaskiegészítés szükséges. A mik- roelemek a nyulak szervezetében igen kis mennyiségekben fordulnak elõ, ezért takarmányukban is csak kis mennyiségekben igénylik. Hiányuk azonban súlyos zavarokhoz vezethet, ezért figyelmet érdemelnek. A réz szintén a vérképzésben játszik szerepet. Hiánya esetén csökken a kisnyulak ellenállóképessége, hasmenés, étvágytalanság léphet fel. A takarmányban 200-300 mg szükséges kg-onként. A jód hiánya esetén anyagcserezavar jelentkezhet. A nyúl jódigénye 100 mg takarmány-kilogrammonként. A mangán hiánya csökkent növekedést, csonttorzulást, szõrrágást válthat ki. A nyulak természetes takarmányaiban többnyire elegendõ mennyiségben megtalálható. Minden kg takarmányban 3-10 mg mangán legyen. A kobalt hiánya étvágytalanságot, borzolt szõrzetet, mozgászavarokat válthat ki. A nyúl egészen csekély mennyiségben igényli, egy kg takarmányban 10-20 mg szükséges. A nyúltápok, de a természetes nyúltakarmányok is többnyire tartalmazzák ezeket az elemeket. Azok a kistermelõk, akik nyúltápot csak kis mennyiségben, vagy egyáltalán nem etetnek, a gazdasági takarmányokhoz 0,5 % nyúlpremixet keverjenek. A premix ezeket az elemeket megfelelõ mennyiségben és arányban tartalmazza.
A nyúl vitaminszükséglete
A nyúl szervezetében egyes vitaminokat saját maga elõállít, másokat viszont nem, így ezekrõl a takarmányokban kell gondoskodnunk. A hiányos vitaminellátás a növendékek gyengébb fejlõdéséhez vezet, a tenyészállatokban szaporodási zavarok léphetnek fel, csökken a betegségekkel szembeni ellenállóképesség. A nyulak takarmányozása során leggyakrabban az A-, a D- és az E-vitaminok hiánya okozhat gondot, de kimutattak már K- és B-csoportbeli vitaminok hiányából eredõ rendellenességeket is. Az A-vitamin hiánya leginkább a szaporodásban és a fiatalkori növekedésben okoz gondot. A növendékek gyenge tömeggyarapodását figyelték meg, amit lesoványodás, hasmenés követett. A nyulak takarmányaikban az A-vitamin elõanyagához, a karotinhoz jutnak hozzá. Ebbõl a máj szöveteiben képzõdik az A-vitamin. Sok karotint tartalmaznak a zöldtakarmá- nyok, a jó minõségű, zöld színű, sok levelet megtartó szénák és szénalisztek. Ugyanígy jó karotinfor- rás a sárgarépa, a sárga kukorica is. Ezért a gyakorlatban az A-vitamin ellátást nyáron zöldtakarmá-nyokkal, télen sárgarépával oldhatjuk meg természetszerûen. Ha ezek nem állnak rendelkezésre, akkor a kereskedelmi forgalomban kapható készítményekhez nyulunk. Ilyen a Phylasol A-D, a Phylapolivit és a többféle vitamint tartalmazó Phylasol A-D-E, a Phylasol Combi, Tetravit Combi, Vitazol Combi. A D-vitamin hiánya növendéknyulakban csontosodási zavart okoz (angolkórt). A nyulak mesterséges takarmányai közül a napon szárított szénafélék tartalmaznak nagyobb mennyi-ségben D-vitamint. Szükség esetén az Ossiferol készítményt alkalmazzuk. Az E-vitamin hiánya szaporodási rendellenességeket okozhat. Megfigyeltek izomsorvadást, szívizomgyulladást és májelfajulást. A nyulaknál E-vitaminhiány általában ritkán fordul elõ, mivel a zöldtakarmányok, szénák, gabonafélék egyaránt gazdagon tartalmazzák. A pótlás a korábban említett csíráztatott gabonamagvak etetésével lehetséges, fõként anyák és tenyészbakok esetében. A K-vitamint a nyúl emésztõcsatornájában elõállítja, így hiányával aligha kell számolnunk. A szokásos takarmányok és a szénafélék egyébként is bõven tartalmazzák. A B-vitamincsoport. A nyulak a vakbélben történõ baktériumos tevékenység folytán elõállítják ezeket és a lágy, vagy vitaminbélsár visszafogyasztásával saját maguk gondoskodnak a szükségletek kielégítésérõl. Gyakran elõfordul azonban, hogy emésztõszervi megbetegedések jelentkeznek, hasmenés következik be, így a lágy bélsár képzõdése és a cékotrófia megszűnik. Ilyenkor léphet fel B-csoportbeli vitaminok hiánya. Hiánytüneteket válthat ki egyes gyógyszerek adagolása is (Pl. Sulfonamid készítmények). A B-csoportbeli vitaminok hiánya rossz szõrfejlõdést, idegrendszeri zavarokat okozhat, továbbá a növendékek gyenge fejlõdése, soványodása, izomsorvadása, hasmenése figyelhetõ meg. A már említett természetes vitaminforrá-sokkal a legtöbb vitaminhiányt elkerülhetjük. Ha mégis akadnak gondjaink, akkor gondoljunk arra, hogy a nyúlpremix tartalmazza a nyulak számára létfontosságú valamennyi vitamint. Elõvehetjük a vitamin-készítményeket is. A Phylasol A-D vízben oldódó A- és D-vitamin kiegészítõ. Tenyészanyák részére 0,8-1,0 ml, választott növendékek részére 0,5 ml adagban nyújthatók egyedenként, ivóvízhez keverve. A Phylasol A-D-E szintén vízben oldódó készítmény, egyszeri adagolása 4-6 hétre elegendõ. Tíz anya részére 15 g, tíz választott nyúl részére 6 g mennyiséget keverjünk az ivóvízhez.
A Phylasol Combi szintén ivóvízben nyújtható. Tenyészanyáknak és bakoknak, valamint választott növendékeknek havonta 3-5 napon át folyamatosan adjuk. Adagja élõtömeg-kilogrammonként 0,1-2,0 g. A nagyobb üzemekben a szaporítási ritmusnak megfelelõen rendszeresen itatnak vitaminkészítményeket. Ilyenkor jó szolgálatot tesznek azok az itatórendszerek, amelyek nyomás-csökkentõ tartályaiba a vízben oldódó vitaminkészítményeket adagolni tudjuk.
Nyúltakarmányozási módszerek:
A hazai húsnyúltermelés csaknem kizárólag kisüzemekben folyik. A nagyüzemek árutermelõ szerepe jelentéktelen, jobbára tenyészállat-elõállítással és a termelés szervezésével foglalkoznak. A jövõben várhatóan emelkedik a középüzemek száma és jelentõsége, ahol már nem 8-12 anyanyúllal dolgoznak, hanem az anyák száma l80-100 körül alakul majd. A kis- és középméretû üzemek tulajdonosai adottságaiknak megfelelõ takarmányozási módszereket alkalmaznak. A városi körzetekben élõ termelõknek mezõgazdasági földterületük általában nincs, így a takarmányt részben vagy teljesen termelõktõl, takarmánygyáraktól, illetve melléktermékeket is elõállító feldolgozóktól vásárolják. A falun élõk viszont fõleg a saját földterületükön megtermelt takarmányokra alapozzák állattartásukat, így nyulászatukat is. Az erõsen eltérõ adottságok következtében hazánkban négyféle nyúltakarmányozási módszer terjedt el. A szóba jöhetõ takarmányféleségek megismerése után ezekkel foglalkozunk.:(Német Óriás) A leggyakrabban előforduló betegségek:
Bélsárpangás:
Tünetek: Az állat keveset és nehezen és fájdalmasan ürít, étvágytalan, és másodlagosan csatlakozhat a fő tünetekhez felfúvódás majd elhullás.
Kiváltó ok: Akkor a leggyakoribb, ha ballaszt azaz (rostokban) szegény, dugító hatású, vagy túlságosan száraz takarmányokat adunk, de a mozgás hiánya is döntő szerepet játszik a kialakulásában.
Megelőzése: Mindenképpen változatos étrendet biztosítsunk nyulainknak, mindig legyen előttük ivóvíz, és kerüljük a zsúfoltságot.
Hasmenés:
Tünetek: Először szétnyomható lágy széklet, majd ez híggá válik. Ennek következménye étvágytalanság és gyengülés.
Kiváltó ok: Okozhatja, ha hirtelen térünk át friss zöldtakarmányokra, de előfordulhat, hogy a kiváltó oka a takarmányváltozás, a szennyezett ivóvíz, a nyers gyökér. Esetleg gumós takarmányok etetése vagy felfázás is lehet az ok. Az A- és D-vitamin hiánya is okozhat hasmenést.
Megelőzés: A zöld takarmányt mindig fonnyasztva adjuk, friss és tiszta ivóvízzel kínáljuk nyula-inkat, gyökér és gumós takarmányokból pedig mindig mértékletesen adjunk nekik.
Gyomor és bélhurut:
Tünetek: Erősödő hasmenés, néha véres ürülék. Fokozatosan csökkenő étvágy, bágyadtság és végül elhullás. Az elhullást a gyomor és a belek gyulladásos kipirosodása, esetleges bevérzése okozza.
Kiváltó ok: Gyors takarmány takarmányváltozás, romlott, szennyezett vagy fagyott takarmány és ivóvíz okozhatja, de fogrendellenesség is állhat a háttérben. A- és D-vitamin hiánya is kiváltó tényező lehet.
Megelőzés: Soha ne adjunk nyulainknak romlott, penészes, fagyott vagy sáros növényeket, és adjunk vitamin kiegészítőt a szemes takarmány mellé.
Felfúvódás:
Tünetek: A betegség étvágytalansággal, bágyadtsággal, kezdődik majd a hasfal dobszerűen kifeszül, az állat nyugtalanná válik, fájdalmai lesznek és nehéz légzés lép fel. 12-24 óra alatt fejlődik ki és 1-2 napon belül elhulláshoz vezet.
Kiváltó ok: A felfúvódás a bélsárpangás következménye, mivel a belekben az erjedő takar-mánytól gázok képződnek melyek nem tudnak eltávozni a nyúl béltraktusának különleges működése miatt. A betegséget legtöbbször friss, nedves zöldtakarmányok, gyorsan erjedő, romlott eleség, vagy dugító hatású takarmányok adása okozza.
Megelőzés: A zöldet mindig fonnyasztva etessük. A még nem beteg állatokkal etessünk néhány napig faszénport.
Bőrélősködők:
Tünetek: Viszketegség, vakarózás, varas kisebesedések és szőrhullás.
Kiváltó ok: Bolhák, poloskák, szőr és vérszívó tetvek, atkák telepedhetnek meg a nyulakban
a higiénés szabályok be nem tartásával vagy más állatok által terjesztve.
Megelőzés: Gyakori takarítás, fertőtlenítés és a kártékony állatok ki írtása. Bélcoccidiózis (nyúl vérhas):
Tünetek: Ismétlődő étvágytalanság, híg zöldes hasmenés, mely később véressé válik. Magas láz (41 C°), súlyos bélgyulladás, végül 4-7 nap múlva elhullás. A betegség általában tömegesen jelentkezik, főként fiatal állatoknál. Gyakori kísérő tünet az orr és nyálfolyás.
Kiváltó ok: A nyúl bélcsatornájában rendesen kimutatható kokcidium nevű véglények okozzák. A bélsáron keresztül fertőzi meg egyik nyúl a másikat. Megbetegedést csak az ellenálló képesség csökkenése, vagy túl sok kórokozó bejutása okoz.
Megelőzés: Kis termetű nyulaknál a padozatnak legalább 1/3 részén rács legyen amely meggátolja, hogy a széklet a vizelet felhíguljon. A Német óriás fajtánál ez nem megoldható, hiszen a láb fekélyesedésének meggátolása miatt a padozat teljes egészében tömör. A nagy-testű nyulaknál a minimum heti egyszeri alkalommal történő, vastag almozás és a fokozott higiénés szabályok betartása a célravezető. Én a koszos alom eltávolítása után hypós oldattal (Ötszörös hígítás!) fertőtlenítem az ólat. Ezáltal a fertőzés kialakulása meggátolható. És növelhető az állat ellenálló képessége.
Májcoccidiózis, Coccidiózis (májkövesedés):
Tünetek: Gyakori étvágytalanság előzi meg amely erős fertőzés esetén lesoványodást okoz mivel a máj kövecskék zárványokként ellepik a májszövetet és a máj rendellenes működését eredményezik. A rendellenes működésének egyik tünete a sárgaság megjelenése.
Nyulaknál a hasmenés leggyakoribb - és egyben legsúlyosabb - előidézője egy élősködő. A kialakuló betegségnek (orvosi néven coccidiosisnak) két formája van: az egyik a bélrendszert, a másik a májat támadja meg. Ez utóbbit nevezik szaknyelven hepatikus ciccidiosisnak. A bélbetegségekért felelős Eimeria nevű belső élősködőnek nyolcnál is több faját különböztetik meg - ezek közül egyesek súlyosabb, mások enyhébb lefolyású betegséget okoznak. Némelyik rendkívül súlyos hasmenéssel jár, mely legtöbbször az állat elpusztulásával végződik, míg mások csupán a nyúl fejlődését hátráltatják. Hogy kiderüljön, melyik élősködő betegítette meg az állatot, székletmintát kell vinni az állator-vosnak kivizsgálásra.
Mivel az élősködők nagyon könnyen terjednek, egyes nyúltápok olyan készít-ményeket (szaknyelven coccidiosztatikumokat) tartalmaznak, melyek megaka-dályozzák a betegség kialakulását. Sajnos, még ezzel együtt sem lehetünk biztosak abban, hogy nem betegszik meg egyetlen nyulunk sem. Ha ez mindezek ellenére bekövetkezik, szulfonamid hatóanyagú gyógyszerekkel és folyadékterápiával könnyíthetünk a bajon.
A hepatikus coccidiosist az Eimeria steidea nevű élősködő okozza. Ez ellen azonban nem használnak még a coccidiosztatikumok sem. Szerencsére ez a májat megtámadó betegség ritkán jár súlyos következményekkel. Általában a máj megduzzadását és a nyúl fejlődésének lelassulását okozza. Az élősködők jelen vannak a fertőzött állat ürülékében, és nagyon nehéz megállítani a betegség terjedését, különösen nagy tenyészetekben, ahol sok nyulat tartanak együtt.
Kiváltó ok: A kokcídiumok a bélcsatornán keresztül a májba is bejuthatnak és megbetegítik azt.
Megelőzés: Kis termetű nyulaknál a padozatnak legalább 1/3 részén rács legyen amely meggátolja, hogy a széklet a vizelet felhíguljon. A Német óriás fajtánál ez nem megoldható, hiszen a láb fekélyesedésének meggátolása miatt a padozat teljes egészében tömör. A nagytestű nyulaknál a minimum heti egyszeri alkalommal történő, vastag almozás és a fokozott higiénés szabályok betartása a célravezető. Én a koszos alom eltávolítása után hypós oldattal (Ötszörös hígítás!) fertőtlenítem az ólat. Ezáltal a fertőzés kialakulása meggátolható. És növelhető az állat ellenálló képessége.
Hólyagos szájfájás (nyálfolyás):
Tünetek: A száj nyálkahártyája megduzzad és apró piros környékű fehér hólyagocskák kelet-keznek melyek később leszáradnak és pörkösödést okoznak. A takarmány felvétele fájdalmat okoz, ezért étvágytalanság és fokozott vízfelvétel lép fel. A nagyfokú nyálel-választás miatt a nyak, fej és a test elülső része csapzott.
Kiváltó ok: Leginkább fiatal szopós- vagy növendék nyulak betegsége. Nyálkahártyát izgató anyagok vagy vírusos fertőzés okozhatja. Ritkán idősebbek is megkaphatják. Az A- és D-vitamin hiánya hajlamosító tényező.
Megelőzés: Vitamin készítmény adása, a beteg állatok azonnali elkülönítése.
Hasvízkór:
Tünetek: A hasfal fokozatosan kitágul, mozgatásnál locsogó hang hallható. A locsogó hangot a hasüregben felgyülemlett savós folyadék okozza mely hashártyagyulladást okoz.
Kiváltó ok: Vérkeringési zavarok, vese és máj elégtelenség, nagyfokú vízfelvétel (vizenyős takarmányozás) esetén a vérsavó a hasüregbe szivárog és ott felhalmozódik.
Megelőzés: Nagyobb víztartalmú takarmányok túlzott adagolásának elkerülése. Higiénés szabályok betartása.
Szemgyulladás:
Tünetek: Nagyfokú könnyezés lép fel, a szem kötőhártyája megduzzad amely bepirosodik majd később gennyes váladék jelentkezhet. A szaruhártya is gyulladásba jöhet. A szem végül teljesen elroncsolódhat
Kiváltó ok: Meghűlés, huzat, poros takarmány, erős napfény, higiénés szabályok be nem tartása okozhatja. Más betegségek kísérő jelensége is lehet.
Megelőzés: A szemgyulladást előidéző ártalmak megszüntetése (Antibiotikumos szemcseppel 2-3 nap.), vitamindús táplálék adása.
Orrhurut (nátha):
Tünetek: Gyakori tüsszögés, esetleg köhögés, nehezebb légzés, híg, majd sűrű gennyes orrváladék. Az elülső lábak szőrzete a váladékfolyás következtében csapzottá válik. Előfordulhat láz és étvágytalanság. Enyhébb lefolyás esetén csak folyamatos tüsszögés tapasztalható.
Kiváltó ok: Meghűlés, hirtelen hőmérsékletváltozás, nedves, huzatos elhelyezés. Lehet fertőző megbetegedés is, amely állatról állatra terjed.
Megelőzés: Huzat és pormentes, száraz elhelyezés, vitamindús takarmányok adása. A betegségre való hajlam öröklődik, ezért az ilyen családokat zárjuk ki a tenyésztésből. Ha elkapta az állat, különítsük el.
Ivarszervi hurut és gyulladás:
Tünetek: Az ivarszerv begyullad, kipirosodik majd nyálkás-gennyes váladék ürül, de előfordulhat pörkös felrakódás is.
Kiváltó ok: Alulról huzatos ketrecek, nedves kifutók és nem megfelelő tisztaság okozza.
Megelőzés: Huzatmentes padozat alkalmazása, istállóban száraz, tiszta almozás.
Rühösség:
Tünetek: A fül belső felületén korpás, majd varas felrakódások, később fülgyulladás, mely a belső fülre is átterjedhet. Erősfokú viszketegség, az állat füleit rázza, kaparja, ezért gyakoriak a sebes fekélyek. Előrehaladt betegségeknél kényszermozgások. Fejrühösség esetén a fejen pikkelyes felrakódások.
Kiváltó ok: Rühatkák okozzák, melyek a fülkagyló belső felületét, vagy a fej bőrét betegítik meg. Tisztaság és a fertőtlenítés hiánya idézheti elő. Gyakran terjesztik állatok (egér, patkány, verebek).
Magzatfalás:
Megelőzés: A beteg állatokat különítsük el, tartsuk tisztán a ketreceket, fertőtlenítsünk rendszeresen, és távolítsuk el a kártékony állatokat.
Tünetek: Ellés után a fészekben félig összerágott fiókák, vagy azok hiánya a fészekben.
Kiváltó ok: Ellés idején néha lázas az anya és a magzatburok után a fiókáit is felfalhatja, de okozhatja ijedség, idegesség, tapasztalatlanság vagy egyszerűen rossz szokás.
Megelőzés: Ellés előtt mindenképp adjunk anyanyulunknak hideg vizet és nyalósót, és biztosít-sunk nyugodt körülményeket.
Bőrélősködők:
Tünetek: Viszketegség, vakarózás, varas kisebesedések és szőrhullás.
Kiváltó ok: Bolhák, poloskák, szőr és vérszívó tetvek, atkák telepedhetnek meg a nyulakban a higiénés szabályok be nem tartásával vagy más állatok által terjesztve.
Megelőzés: Gyakori takarítás, fertőtlenítés és a kártékony állatok kiirtása.
Gombásodás, szőrhullás:
Tünetek: A testen kisebb területeken szőrhullás, néha varasodás, vagy pikkelyes penészszagú pörkök képződnek.
Kiváltó ok: A szőrtüszőkbe bejutó gombák telepeket alkotnak. Érintkezés útján terjed. Egerek, verebek, stb. terjeszthetik. Emberre is fertőző lehet!!!
Megelőzés: A betegek elkülönítése, gyakori takarítás, fertőtlenítés.
Lábsebesedés, ekcéma:
Tünetek: A bőr kipirosodik, a lábakon vagy a farok bőrén apró hólyagocskák majd barnás pörkök keletkeznek, melyek viszketnek és kisebesednek.
Kiváltó ok: Sérülés vagy durva rácsú padozat okozhatja (Óriás nyulak alá nem kerülhet rácsos padozat, a súlyuk miatt.) . Hajlamosító tényezők közé tartoznak az ásványi anyag zavarok, vitaminhiány, és az elhanyagolt állapotok.
Megelőzés: Megfelelő padozatú ketrec készítése, vitaminok és ásványi anyagok biztosítása.
Senyvesség, TBC:
Tünetek: Lassú, több hétig, vagy hónapig tartó lesoványodás, következik be viszonylag kielé-gítő étvágy mellett. Jellegzetes külső jelei a borzalt szőrzet, kiálló gerinc, és az elgyen-gülés.
Kiváltó ok: Növendékek, ritkábban kifejlett állatok betegsége. Legtöbb esetben TBC-s fertőzésről van szó, de más eredete is lehet.
Megelőzés: A beteg állatok kiirtása, megsemmisítése és alapos fertőtlenítés.
Szifilisz (ivarsebesedés):
Tünetek: Az ivarszerveken varas felrakódások, fekélyes sebek képződnek melyek a kenőcsös kezelésre nem reagálnak..
Kiváltó ok: Baktériumos fertőző, megbetegedés amely elsősorban ivari érintkezés útján terjed. Emberre nem fertőző. A kiirtott állat húsa elfogyasztható.
Megelőzés: Idegen állatokat ne pároztassunk! Fedeztetés előtt a betegség kivédése érdekében vizsgáljuk meg az állat ivarszervét. A fertőzött állatot le kell ölni!
Pasteurellózis:
Tünetek: Orrhurutos tünetek jelentkeznek gyakori tüsszögéssel, az orrnyílásnál a váladék gyakran beszárad vagy folyik. Gyakori a nehezített légzés majd tüdő, mellhártya és szívburokgyulladás jelentkezik. Jellemző a ferde fejtartás, a lesoványodás és végül az elhullás. Heveny lefolyású fertőzés esetén az állatok különösebb előjelek nélkül pusz-tulnak el.
Kiváltó ok: A pasteurella baktériumok okozzák melyek az egészséges nyúl légző útjában rend-szerint megtalálhatók, betegséget pedig az ellenálló képesség csökkenésével okoz. A betegségre hajlamosít az orrhurut megjelenése, a hibás tartás és takarmányozás is.
Megelőzés: Megfelelő szellőztetéssel és kellő mennyiségű napfény biztosításával valamint helyes tartási körülményekkel és takarmányozással a betegség kiküszöbölhető. A beteg állatokat azonnal különítsük el, és fertőtlenítsünk.
Gerincbénulás:
Tünetek: Hátsó végtagok részleges, vagy teljes legyengülése, bénulása, végül lesoványodás esetleg tüdőgyulladás is előfordulhat, majd végül elhullás következi.
Kiváltó ok: Sérülés, nehéz ellés vagy a gerinc idült megbetegedése is okozhatja, de fiataloknál angolkóros megbetegedés következménye is lehet. Kialakulását nagyban elősegítheti az ásványi anyagok hiánya.
Megelőzés: A hajlam öröklődése miatt az ilyen családokból ne neveljünk tenyészállatokat. Adagoljunk ásványi anyag premixeket.
Myxomatózis:
Tünetek: Szúnyogcsípést követően szemgyulladás lép fel, az orron és füleken piros duzzanatok jelennek meg, majd később átterjednek az ivarszervekre és egyéb helyekre is. A szem-váladék gennyessé válik, orrfolyás valamint nehézlégzés jelentkezik. A duzzanatok miatt kialakul, a betegségre jellemző un. oroszlánfej. Rendszerint a betegség elhullás-sal végződik.
Ezt egy dél-amerikai Pox-vírus okozza, amely származási helyén csak enyhébb tünetekkel járó megbetegedést okoz az ott honos nyúlfajokban. Amikor azonban az 50-es években betelepítették a vírust Ausztráliába és Európába is, hogy a túlságosan elszaporodott nyúlállományt valahogy szabályozzák általa, hatalmas pusztítást vitt végbe. A vadon élő állatokban azóta kifejlődött egyfajta immunitás, a házinyulak számára azonban így is nagy veszélyt jelent a myxomatózis.
Kiváltó ok: A vadon élő és a házinyulak közötti közvetlen kapcsolat csak az egyik útja a vírus terjedésének. Hordozhatják azonban a bolhák is, melyek a nyulak fülében élnek, vagy akár a szúnyogok is, bár ez utóbbi inkább a melegebb éghajlatú országokra jellemző. Vírusos megbetegedés melyet vérszívó rovarok (szúnyog, légy) terjeszt. Később a betegség érintkezés útján is terjed.
Megelőzés: Tartsuk távol a vérszívó rovarokat, szereljünk fel szúnyoghálót a nyílászárókra. A beteg állatokat azonnal irtsuk ki, az állat hulláját semmisítsük meg, majd alaposan fertőtlenítsünk. Oltással megelőzhető a fertőzés kialakulása.
Sebesedések, tályogok:
Tünetek: A bőrön felületi sebek, néha kelésszerű daganatok keletkeznek melyek előbb tapintásra kemények majd megpuhulnak.
Kiváltó ok: Verekedések következtében a sérülések, harapások elfertőződnek, de okozhatja a szá-jon és környékén szennyezett takarmány elfogyasztása is, amely elgennyesedhet. Néha kiváltó ok lehet fagyás is.
Megelőzés: A verekedésre hajlamos állatokat különítsük el, és szüntessük meg a sérüléseket kiváltó tényezőket. A friss sérüléseket kezeljük azonnal, a sérülés mértékének megfelelően.
Vetélés:
Tünetek: A vemhesség 2. hetében életképtelen magzatok ellése.
Kiváltó ok: Sérülések, hideg ivóvíz, és takarmányozási hibák okozhatják.
Megelőzés: A vemhes nyulaknak teljes nyugalomra van szükségük, ezen kívül vitamindús takarmányok adásával és gondos ápolással kiküszöbölhető.
takarmányok: A nyulak takarmányozása összetett probléma, amely részben az eltérő tartási körülményekből (szabad, zárt), részben a nyúlnak a többi állatfajtól eltérő emésztési sajátosságaiból (koprofágia: coecotroph v. lágybélsár evés) következik. Emellett jelentős eltérés van az anyanyulak tejtermelésével, illetve ennek táplálóanyag igényével kapcsolatban is, amelynek során az anyanyúl napi kis mennyiségű (100 - 300 g), de a tehéntejnél háromszor koncentráltabb tejet termel (az anya naponta csak egyszer szoptat). A nyúlfajták közül figyelembe kell venni pl. az angóra többlet táplálóanyag igényét is a gyapjútermeléssel kapcsolatosan.
A hazai nyúltartás fõ célja napjainkban a hústermelés (vágónyúl elõállítás), a továbbiakban ezért fõképp ennek takarmányozási kérdéseivel foglalkozunk.
A nyulak táplálóanyag szükséglete és takarmányai
A napi fejadagban etetett takarmányoknak az állat létfenntartását és termelését kell megfelelő mennyiségű és minőségű táplálóanyaggal kielégíteni. A létfenntartás táplálóanyag igénye extenzív viszonyok mellett is kielégíthető például konyhai hulladékra, zöldtakarmányokra illetve szénára alapozva, de az intenzív - egyúttal gazdaságos - hústermelés igényei ennél nagyobbak.
Az intenzív termelés szükséglete általában iparilag előállított nyúltápokkal biztosítható. A takarmányok energiatartalma 9,2 - 13,4 MJ emészthetõ energia /kg határok közé kell hogy essen. Ezen belül az emésztőszervi problémák elkerülése érdekében a tápok rosttartalma 13-15 %, szoptató anyáknál 10-11 % közé essen. A növendék állatok fehérje igénye 15-16 %, szoptató anyáknak ennél 2-3 %-al több szükséges. A nyulak zsír igénye alacsony 3-4 %. Ennél nagyobb mennyiség csak energiapótlás céljából lehet szükséges. Ezek mellett gondoskodni kell a megfelelő ásványi anyag és vitamin ellátásról is.
A gyakorlati takarmányozás során figyelembe kell venni, hogy 1 kg testtömeg többlet előállításához a nyúl 3,5 - 4 kg tápot igényel optimális tartási viszonyok és étvágy szerinti ( ad libitum ) takarmányozás mellett. A tartási körülmények közül kiemelt fontosságú az istálló hőmérséklete. A növendék és kifejlett nyulak számára optimális (un. komfort) hõmérsékleti tartomány 15-20 oC. Ez alatt a hőtermelés többlet energiát, ezzel többlet takarmányt igényel, míg lényegesen efölött (pl. nyári hõség) a nyulak étvágya (takarmányfelvétele) csökken, így a termelés intenzitása is mérséklődik.
A nyúl "energiára evő" állatfaj. Ez azt jelenti, hogy alacsony energiatartalmú takarmányból lényegesen többet fogyaszt és teljes egészében felveszi a coecotroph (lágy) bélsarat koprofágia útján. Az igen koncentrált takarmányokból ugyanakkor csökken a felvétel és a koprofágia is mérsékeltebb lesz. Ez utóbbiban szerepe van a takarmány fehérjetartalmának is, a lágy bélsár ugyanis jelentős fehérje tartalommal rendelkezik.
A nyulak táplálóanyag szükséglete négy kategóriában (létfenntartás, vemhes, növendék, szoptató) adható meg.
Látható, hogy a szoptató nyúl igényli, a korábban már említett okok miatt a legkoncentráltabb takarmányt. Az igény tekintetében ezt követi a növendék, majd a vemhes nyulak illetve a csak létfenntartón tartott (üres) állat igénye.
A tápokból az alábbi napi felvétellel számolhatunk:
Növendék (4-11 hetes) 110 - 130 g/nap
Kifejlett (11 hét fölött) 120 g/nap
Anya (szoptató, 28 napig) 350 - 380 g/nap.
A növendék, kifejlett és szoptató állatokat étvágy szerint takarmányozzuk, a bakok esetében az adagolt takarmányozás terjedt el.
A takarmányozás szempontjából kritikus idõszak a szilárd takarmányra való átállás - választás. Általánosságban elmondható, hogy a kisnyulak emésztõ enzim rendszerének fejletlensége miatt a túl korai választás nem célravezető. A szopósnyulak általában 2-3 hetes korukban kezdenek el szilárd takarmányt is felvenni. A kisüzemi gyakorlatban a takarmányozás alapját a gabonafélék, korpa valamint tömegtakarmányok (zöld ill. széna) továbbá takarmány-, és sárgarépa képezik.
Fontosabb nyúltakarmányok
Legfontosabb a zab, amely korlátozás nélkül etethető. Az árpa és a cukorcirok a zab helyettesítője lehet. A búza etethető, de a tápba csak 10-20 %-ban keverhető.
A kukoricát ritkán használják, miután keményítőjét a nyúl rosszul hasznosítja, de ennek ellenére erősen zsírképző hatású, a vágási minőséget rontja (20 - 30 %-ban keverhető). A rozs nehezen emészthető, szükség esetén 10 - 25 % bekeverhető. Szárított-répaszelet kedvező étrendi hatású 10 - 20 %-ban alkalmazható. A takarmányborsó, bár jó takarmány, de felfúvó hatású ezért legfeljebb 10 - 15 %-ban etethetõ. A fehér- virágú édes csillagfürt kedvezõ hatású ezért 30 % -ig szerepelhet a nyúltakarmányokban. Az extrahált napraforgódara jó fehérjeforrás, bekeverési arányát rosttartalma határozza meg (3-35 %). Az extrahált szójadara rosttartalma kisebb probléma 30 %-ig keverhető. A lucernaliszt a nyúltakarmányok egyik legfontosabb alapkomponense. Bekeverési arányát fehérje-, és rosttartalma határozza meg (20 - 60 %). Az állati eredetű fehérjeforrások (tejpor, hal-, hús-, vérliszt) 1 - 3 %-ban alkalmazhatók.
A ballaszt pótlására szalmák alkalmazhatók elsõsorban. A kisüzemi gyakorlatban alkalmazzák a kenyérhulladékot és a kenyérhéjat is, valamint a sör-, és almatörkölyt, ez utóbbiakat fõleg szoptató anyáknak. Napi javasolt mennyiségük 20 - 80 g /állat.
A zöldtakarmányok (akáclomb, fűfélék, kukorica, lucerna), a szénák (réti ill. lucerna) valamint a takarmány- és murokrépa esetében az alkalmazható mennyiséget az állat felvevõ képessége szabja meg.
Az etetés és itatás gyakorlata
Az etetőkkel szemben támasztott legfontosabb követelmény, hogy rögzítettek, könnyen kezelhetők és fertőtleníthetők legyenek. Feltétel még, hogy a nyulak ne tudjanak belefeküdni, beleüríteni, a takarmánypazarlást (kikaparás) is meg kell akadályozni. Az etetésnek minden nap azonos időpontban kell történnie még étvágy szerinti takarmányozás esetében is. Az etetőkben visszamaradt takarmány szükség szerint eltávolítandó.
Az etető mellett igen fontos a szénazseb is, mivel a szálastakarmányok etetése alapvetõ fontosságú. A szénazsebet az etetőn kívül jól kezelhető módon kell elhelyezni.
Az etetés mellett az itatásra is gondot kell fordítani. A növendék állatok napi vízigénye 0,2-0,5 liter, az anyanyulaké 0,6-0,8 liter, a szoptatás alatt ennél valamivel több.
Nagy víztartalmú takarmányok etetésekor az ivóvíz szükséglet felét a takarmány biztosíthatja, ivóvízről azonban ekkor is gondoskodni kell. A nyiltvízű itatók állategészségügyi és higiéniai szempontból kedvezőtlenek, önitató rendszerek alkalmazása a célravezető.
Takarmánykiegészítő anyagok
A takarmánykiegészítõk azt a célt szolgálják, hogy a nyúl minden igényét kielégítsék, teljes értékűvé tegyék az ellátást, elõsegítsék a táplálóanyagok értékesülését a szervezetben. Ide soroljuk mindazon anyagokat, amelyek fehérjét, energiát, ásványi anyagokat, vitaminokat hordoznak, továbbá az ízesítõket, az antioxidánsokat, az enzimeket, a gyógyszeres és a hozamfokozó anyagokat, valamint a granuláláshoz szükséges ragasztóanyagokat is. Az egyik legfontosabb kiegészítõ anyagunk a konyhasó. Az eddigiekben megismert növényi eredetû takarmányok a nyúl konyhasóigényét általában nem fedezik. A nyúltápokba kevernek konyhasót (0,4-0,6 % mennyiségben). A házilag összeállított keverékekhez magunknak kell takarmánysót (marhasót) adagolnunk. Kitűnõ megoldás, ha a nyúl ketrecébe nyalósót helyezünk. Több cég forgalmaz már formázott sót, és ketrecre erõsíthetõ tartót is. Errõl a nyúl (igényeinek megfelelõen) nyalogathat. Az abraktakarmányok etetésekor gyakran a hiányzó meszet kell pótolnunk. A takarmánymész vagy szénsavas mész fehér, finom szemcsés õrlemény 37-40% kalciumot tartalma, amibõl a házi keverékekben általában 1-2 %-ot adunk. Javasoljuk azonban, hogy ezt a kérdést alaposan gondoljuk át, a sok mész ugyanis káros. Ha a takarmány mészben dús, akkor a túladagolással megbonthatjuk a szervezet ásványia-nyag-egyensúlyát. Az abrakfélék mészhiányát fõként mészben gazdag pillangós szénákkal egyen-súlyozhatjuk ki. Ha erre nincs módunk, akkor vegyük elõ a takarmánymeszet. A gyári tápok sok lucernalisztet tartalmaznak, ezért az abrakok foszfortöbbletének ellensúlyozására kevesebb, csak 0,5-0,7 % szénsavas meszed adagolunk. Amikor viszont sok meszet tartalmazó takarmányt etetünk, például zöld lucernát, akkor a foszfor pótlására lehet szükség. A foszforsavas mész szürkésfehér, finomszemcsés õrlemény. Fõként akkor adjuk, ha foszforban hiányos takarmányokat keverünk be. A kereskedelemben kaphatók az Áp-17 és Áp-18 jelzésû készítmények. Ezekbõl minden kg abrakra 5-10 grammot adagolunk. Legjobban bevált az MCP jelzésû monokalciumfoszfát. Az ásványianyag-premixek egyébként arra szolgálnak, hogy a táp összetételétõl függõen az ásványanyag-igényt, így a mikroelem iránti igényeket is kielégítsék. Tartalmaznak egyebek között antibiotikumokat és avasodást gátló antioxidánst is. Az utóbbi anyag fõként azért szükséges, hogy a zsírban oldódó vitaminok tönkremenését megakadályozzák. Ilyen az egyik legfontosabb vitamin, az A-vitamin, illetve ennek elõanyaga, a karotin. Nyomelem- és vitamin- kiegészítõk a speciális nyúlpremixek. A takarmánygyártók az eltérõ korú és hasznosítású nyulak részére forgalmaznak nyomelemeket, vitaminokat és gyógyszereket tartalmazó, 0,5% felhasználású egységes premixeket. Újabban fõleg a tápban 3,5-5%-ban felhasználandó, makroelemeket. (kalcium, foszfor, só), esetleg aminosavakat is tartalmazó komplett premixeket hoznak forgalomba. A komplett premixek könnyebben bekeverhetõk a tápba, ezért elsõsorban ezek használatát javasoljuk. Hazánkban forgalmaznak egységes nyúlpremixet, hízónyúl, tenyésznyúl és angóranyúl premixeket.
A vitaminokban szegény takarmányok kiegészítésére szolgálnak a vitaminkészítmények. A Phylasol Combi 13-féle vitamint tartalmaz, jól használható a Phylasol ADE, a Phylamix - B, a Tetravit AD(3)E, a Tetravit Combi, stb. Adagolásukat a dobozokhoz mellékelt használati utasítások részletesen tartalmazzák. Kaphatók a kereskedelemben ízesítõ anyagok, mint a Fresta-készitmények, gyógyszer-kiegészítõk, fõként kokcidiózis ellen, végül az úgynevezett hozamfokozók, amelyek tulajdonképpen antibiotikumok (Cinkbacitracin, Flavomicin, Virginiomicin). Fõként az antibioti-kumokra kell felhívni a figyelmet, újabban ezeket egyre inkább mellõzni kell a takarmányozásból. A nyulakkal kapcsolatban is tiltó rendelkezések léptek érvénybe. Ezért helyettük inkább a probioti-kumokat kezdték használni. Ezek tejsavtermelõ baktériumok, amelyek az emésztõcsatornában mikrobiális egyensúlyt tartanak fenn, a káros baktériumok fejlõdését gátolják, a hasznosakat elõsegítik. Jelenleg hazánkban ilyen készítmény a Laktoferm, a Paciflor és a Lacto-Sacc márkanevű. Ezek jól használhatók a választás utáni idõszakban, amikor is csökkentik az emésztő-szervi megbetegedéseket és az ezekbõl származó elhullásokat, egyben javítják a tömeggyarapodást és a takarmányértékesítést. Beszerezhetõ a Bio-Mos nevû élesztõkultúra, ami fokozza a tömeg-gyarapodást és javítja a takarmányértékesítést.
A takarmányipari célra készített enzimek a sarjadzógombák fermentációs úton elõállított termékei. Egyes takarmányok táplálóanyagainak emészthetõségét javítják, ezen keresztül növelik a tömeg-gyarapodást és a takarmányértékesítést. Különösen a fiatal állatok takarmányozásában játszanak fontos szerepet, mindaddig amíg a növendékek enzimaktivitása nem kielégítõ. A nem keményítõszerû szénhidrátok emészthetõségét a celluláz enzimek és az amiláz elõsegítik. Árpa etetése esetén a béta glükonáz enzim felhasználása járhat elõnnyel. A nehezen emészthetõ rostosabb fehérjetakarmányok emészthetõségét a celluláz és proteáz enzimek alkalmazása javíthatja. A nyúltápok gyártásában fontos igény a granulátum (pellet) megfelelõ szilárdsága. A rostban dús keveréket nehéz granulálni, mert hamar szétesik. Ilyenkor célszerű kötõanyagot használni, amit 0,2 %-ban kevernek a táphoz. A kistermelõk jól tudják, hogy faszénport (vagy orvosi szenet) célszerű a telepen tartani. A hasmenés megszüntetésére, a bomlástermékek, gázok lekötésére alkalmas.
Nyúl tápanyag- és energiaszükséglete, takarmányozási igénye
A táplálóanyag-szükségletet létfenntartó és termelõ szükségletre szokás felosztani. A nyugalmi állapotban levõ, tehát húst, tejet, vemhet, szõrt nem termelõ nyúlnak is szüksége van különbözõ táplálóanyagokra az alapvetõ életfolyamataihoz. Ezek a testhõmérséklet fenntartása, a légzés, az emésztés, a mozgás. A termelés táplálóanyag-ellátását a testtömeg gyarapítása, a szaporodás, a vehem képzése, a tejtermelés, a szõr-, vagy gyapjútermelés igényei szabják meg. Az esetek nagy többségében a létfenntartás és valamilyen termelés táplálóanyag-szükségletei egy idõben, el nem választhatóan jelentkeznek. A takarmányozással az életműködéshez és a termeléshez szükséges táplálóanyagokat juttatjuk be a szervezetbe. Ezek az anyagok a táplálóanyagok (energia, fehérje, nyersrost), valamint a hatóanyagok (ásványi anyagok és vitaminok).
A nyúl energiaszükséglete
A nyúl energiaigényét régebben keményítõértékben, majd kalóriában, újabban Joule-ban fejezzük ki. Egy 4 kg testtömegû, kifejlett nyúl létfenntartó hasznosítható energiaszükséglete 1400-1500 kJ, vagy 1,4-1,5 MJ (330-360 kcal). 1 MJ (megajoule) = 1000 kJ-al (kilojoullal). A kcal-t (kilokalóriát) 4,18-al szorozva kapjuk a kJ-t. A termeléshez ennél jóval több energiára van szükség, így a termeléstõl függõen minden testtömeg kg-ra 1,0-1,2 MJ emészthetõ energiát vehetünk számításba. Az energiaszükségletet fõként energiában gazdag abrakfélékkel fedezzük. Ehhez járulhatnak még a zsírdús olajos magvak, pogácsák, a könnyen emészthetõ szénhidrátokat tartalmazó gyökgumósok (burgonya), valamint a rostos szálas takarmányok. A már említett vakbéltevékenység során ugyanis a nyúl a lágy bélsár visszafogyasztásával a nyersrost jelentõs részébõl is képes energiát képezni.
A szervezet energiaigényének kielégítése alapvetõ feladatunk. Az energia teszi lehetõvé az életfolyamatok fenntartását és a termelést. A fehérjében gazdag nyúlhús és a rendkívül koncentrált fehérje- és zsírdús nyúltej elõállítása a szervezetnek energiaigényes feladata. A nyúl takarmányfel-vételét többnyire ennek energiatartalma határozza meg. Az energiában gazdag takarmányból a nyúl kevesebbet, az energiában szegényebbõl többet vesz fel. Egy bizonyos határ alatt azonban - amikor az energiatartalom már nagyon alacsony, a takarmány nagyon silány - már nem tud annyit felvenni, mint amennyi az energiaigény kielégítéséhez szükséges lenne. ezért a nagy termelésû növendékeket, termelõ anyákat mindig megfelelõ energiaellátásban kell részesítenünk, annak érdekében, hogy termelésük igényeit fedezni tudják. Lényegesnek látszik az energiatartalom és más tápanyagok aránya is. Egy francia kutató az energiatartalom és a kéntartalmú aminosavak között talált összefüggést. Ha több energiát nyújtunk, akkor a metionin és a cisztin szintjeit is célszerű növelni. Ezek összevetésébõl energiaellátás szempontjából takarmányozásunkat beállíthatjuk és rendszeresen ellenõrizhetjük. Számításainkat kissé bonyolítja az a körülmény, hogy a régi számítások és táblázatok fõként keményítõértékben találhatók meg. Minthogy a keményítõérték-számítás sok hibával volt terhelt, világszerte áttértek az új számításokra.
A nyúl fehérje- és aminosav-igénye
A növendéknyúlnak a gyarapodáshoz, az anyanyúlnak a tejtermeléshez sok fehérjére van szüksége. A fehérjeigényt a takarmány százalékában szoktuk megadni. A termelõ nyúl fehérjeellátásához a takarmánynak általában 16-17 százalék fehérjét kell tartalmaznia. A hízónyúl igénye kisebb (15-16,5 %), a szoptató nyúl 16-18 % fehérjét igényel. A legnagyobb termelésnek kitett, intenzíven szaporított anyák fehérjeigénye pedig 20 % körüli. A takarmányban az energiának és a fehérjének megfelelõ arányban kell lennie. Hiába adunk sok fehérjét, ha nincs energia, akkor az állat a fehérjét sem tudja jól hasznosítani. Ez fordítva is igaz, fehérje hiányában bõséges energiaellátás mellett sincs megfelelõ termelés, ilyenkor a nyulak elzsírosodnak. A fehérjék aminosavakból épülnek fel. A takarmányok általában 23-féle aminosavat tartalmaznak. A nyúl számára 10 aminosav nélkülözhetetlen, ami azt jelenti, hogy ezekhez a takarmányból feltétlenül hozzá kell jutnia. A többi aminosavat a nyúl maga is elõ tudja állítani. Az abraktakarmányok tárgyalásakor többször említettük, hogy "fehérjéjük nem eléggé nagy biológiai értékű". Ez azt jelenti, hogy bizonyos aminosavakból keveset tartalmaz. Elsõsorban a metionin és a lizin nevű aminosavak mutatkoznak fontosnak, az abrakfélék, a gabonaszemek ezekbõl eléggé hiányosak. Ezzel szemben az olajos magvak, mint a szója, a napraforgó, a repce, vagy a len, ezekbõl a fontos anyagokból bõvebben tartalmaznak. Szerencsére a pillangós növények elfogadható aminosav-összetételûek, így a lucerna is. A szervezet számára fontos, hogy az egyes aminosavak a mennyiségeken túlmenõen egymáshoz viszonyított arányaikban is megfelelõek legyenek. A fölöslegben adott aminosav az egyensúly megbomlásához vezet, emésztési depressziót válthat ki. A nyulak táplálásában fõként a lizin, a metionin, a cisztin és az arginin mennyiségére és arányaira kell ügyelni. Újabban egyre többet foglalkoznak a treonin-igénnyel, fõként a nagy növekedési erélyû húsnyulak takarmányozásában látják jelentõsnek ezt az aminosavat.
A nyúl a lágy bélsár visszaevésével értékes fehérjékhez, ezekben aminosavakhoz jut. Így hiányos ellátás esetén is képes bizonyos mértékig fedezni aminosav- és fehérjeszükségletét.
A nyúl nyersrostigénye
A nyúl a nyersrostot viszonylag gyengén képes megemészteni, táplálóanyag-ellátásában sem játszik fontos szerepet, takarmányozásában azonban mégis nélkülözhetetlen. Nyersrost hiányában a bélmozgások renyhülnek, bélsárpangás lép fel. A pangó bélsár miatt emésztõszervi megbetegedések, bélgyulladások, hasmenés, súlyos esetben elhullás következik be. A kevés nyersrost következménye a vakbéltevékenység renyhülése. Ennek hatása a lágy bélsár képzõdésének zavara. Mindezek miatt a nyúl takarmányának legalább 14-16% nyersrostot kell tartalmaznia. Ebben 8-10% emészthetetlen rost legyen. A rost szerkezete azért fontos, mert csak úgynevezett strukturális, emészthetetlen rost képes elõsegíteni a kellõ bélmozgásokat. A legjobb nyersrostforrások a szálasan etetett szénafélék. Rostban dúsak még a szalmák, a kukoricaszár, a napraforgóhéj. Tápokban viszonylag jó rostforrás a búzakorpa is. Ha rendszeresen etetünk a szemes abrak vagy a táp mellett szénát, akkor a bélműkö- dés és a vakbéltevékenység zavartalan lesz, nem kell aggódnunk emésztõszervi megbetegedések miatt. Tudnunk kell viszont azt is, hogy a nyersrostban dús takarmány a vele együtt etetett, táplá-lóanyagokban gazdag takarmányok anyagainak kihasználhatóságát rontja. Romlik az energia és a fehérjék kihasználhatósága, vagyis a tényleges szükségleteknél valamivel többet kell etetnünk. A nagyon sok rostos takarmány etetése nem elõnyös, mert szokásos ellátás esetében a nyúl viszonylag kevesebb táplálóanyaghoz jut. Bizonyos, hogy a nyúl számára nem közömbös a rost fizikai formája, pl. az õrlés finomsága, de igényét befolyásolja a nyersrostot adó takarmányok fásodottsága is.
A nyúl ásványianyag-szükséglete
A nyulak takarmányaikban általában viszonylag kis mennyiségekben igénylik az ásványi anyagokat. Mégis rendkívül fontosak, mert hiányuk vagy nem megfelelõ arányuk a szervezetben rendellenességeket okoz, végsõ soron a termelést rontja. A takarmányokban levõ ásványi anyagokat két nagy csoportra osztjuk.
1. Szervalkotó, nagyobb mennyiségekben jelenlevõ elemekre. Ilyenek a kalcium, a foszfor, a magnézium, a nátrium, a kálium, a kén és a vas.
2. Mikro- vagy nyomelemek. Ilyenek a cink, mangán, a réz, a jód, a kobalt, a nikkel és a szelén.
A mész és a foszfor
A nyúl testében levõ ásványi anyagok 60-70%-át ez a két elem teszi ki. Hiányuk vagy nem megfelelõ arányaik a fiatal állatokban növekedési zavarokat, rossz csontosodást (angolkórt), gyenge tömeg-gyarapodást, az ellenállóképesség csökkenését okozzák. A tenyészállatokban gyenge fogamzás, terméketlenség, magzatfelfalás, lesoványodás, görcsös állapot, csonttörékenység figyelhetõ meg. A felsorolt gondok elkerülése érdekében a választott hízó- és tenyésznyúl-állományoknak 0,6-0,8 % kalciumot és 0,4-0,5 % foszfort kell nyújtanunk a takarmányban. A vemhes és szoptatós anyák igénye nagyobb. Nekik a takarmányokban 1,2 százalék kalciumot és 0,8 százalék foszfort adjunk.
A nyúltápokban ezek az ásványianyagok helyes arányban szerepelnek. A nyulak természetes takarmányai közül a szálastakarmányok, különösen a pillangósok (lucerna, vöröshere) sok kalciumot, az abraktakarmányok pedig sok foszfort tartalmaznak. A kiegészítõ-anyagok között megismert szénsavas mész a kalcium, az ÁP-18, vagy ÁP-17 készítmény a foszfor pótlására javasolható. Jól hasznosuló foszfor-forrás az MCP, vagyis a monokalciumfoszfát. A magnézium hiánya növendé-kekben gyengébb gyarapodást, kifejlett egyedekben görcsös állapotot, súlyosabb esetekben elhullást okozhat. Gyakori jelenség a szõrrágás, ami esetenként a növendékek lekopaszodásához vezethet. Egyes kistermelõk ilyenkor gipszdarabokat helyeznek a ketrec oldalfalára, hogy a nyulak kielégítsék igényeiket.
A nátriuimklorid vagy konyhasó hiánya csökkent étvágyat, gyenge növekedést okoz. Tenyészál-latokban szaporodási zavarok mutatkozhatnak, az anyák tejtermelése csökken. Mégsem célszerű a sót túladagolni. A gazdasági eredetű takarmányok etetése esetében az adagolt mennyiség 0,5 %-ában keverünk be konyhasót. A leginkább biztos megoldás a már említett nyalósó. A kálium hiányával gyakorlatilag nem kell számolnunk, mert a természetes nyúltakarmányok gazdagon tartalmazzák. Túladagolása inkább elõfordulhat, mivel a nyúltakarmányok jelentõs részét képezõ lucerna káliumtartalma igen magas. A sok kálium egyébként vesebántalmakat okozhat. A kén a szervezet fehérjéinek felépítésében, a kéntartalmú aminosavakban szerepel. Ilyen a már említett metionin és cisztin nevû aminosav, amelyeknek többek között a szõrfejlõdésben is szerepük van. A takarmányokban 0,2-0,3 % szerves formájú kénnek kell lenni. A vas fõként a vörös vértestekben fordul elõ. Hiánya vérszegénységet okoz. Pótlásáról csak vemhes anyáknál és választott növendé-keknél célszerû gondoskodni. Egy kg takarmányhoz 200-400 mg vaskiegészítés szükséges. A mik- roelemek a nyulak szervezetében igen kis mennyiségekben fordulnak elõ, ezért takarmányukban is csak kis mennyiségekben igénylik. Hiányuk azonban súlyos zavarokhoz vezethet, ezért figyelmet érdemelnek. A réz szintén a vérképzésben játszik szerepet. Hiánya esetén csökken a kisnyulak ellenállóképessége, hasmenés, étvágytalanság léphet fel. A takarmányban 200-300 mg szükséges kg-onként. A jód hiánya esetén anyagcserezavar jelentkezhet. A nyúl jódigénye 100 mg takarmány-kilogrammonként. A mangán hiánya csökkent növekedést, csonttorzulást, szõrrágást válthat ki. A nyulak természetes takarmányaiban többnyire elegendõ mennyiségben megtalálható. Minden kg takarmányban 3-10 mg mangán legyen. A kobalt hiánya étvágytalanságot, borzolt szõrzetet, mozgászavarokat válthat ki. A nyúl egészen csekély mennyiségben igényli, egy kg takarmányban 10-20 mg szükséges. A nyúltápok, de a természetes nyúltakarmányok is többnyire tartalmazzák ezeket az elemeket. Azok a kistermelõk, akik nyúltápot csak kis mennyiségben, vagy egyáltalán nem etetnek, a gazdasági takarmányokhoz 0,5 % nyúlpremixet keverjenek. A premix ezeket az elemeket megfelelõ mennyiségben és arányban tartalmazza.
A nyúl vitaminszükséglete
A nyúl szervezetében egyes vitaminokat saját maga elõállít, másokat viszont nem, így ezekrõl a takarmányokban kell gondoskodnunk. A hiányos vitaminellátás a növendékek gyengébb fejlõdéséhez vezet, a tenyészállatokban szaporodási zavarok léphetnek fel, csökken a betegségekkel szembeni ellenállóképesség. A nyulak takarmányozása során leggyakrabban az A-, a D- és az E-vitaminok hiánya okozhat gondot, de kimutattak már K- és B-csoportbeli vitaminok hiányából eredõ rendellenességeket is. Az A-vitamin hiánya leginkább a szaporodásban és a fiatalkori növekedésben okoz gondot. A növendékek gyenge tömeggyarapodását figyelték meg, amit lesoványodás, hasmenés követett. A nyulak takarmányaikban az A-vitamin elõanyagához, a karotinhoz jutnak hozzá. Ebbõl a máj szöveteiben képzõdik az A-vitamin. Sok karotint tartalmaznak a zöldtakarmá- nyok, a jó minõségű, zöld színű, sok levelet megtartó szénák és szénalisztek. Ugyanígy jó karotinfor- rás a sárgarépa, a sárga kukorica is. Ezért a gyakorlatban az A-vitamin ellátást nyáron zöldtakarmá-nyokkal, télen sárgarépával oldhatjuk meg természetszerûen. Ha ezek nem állnak rendelkezésre, akkor a kereskedelmi forgalomban kapható készítményekhez nyulunk. Ilyen a Phylasol A-D, a Phylapolivit és a többféle vitamint tartalmazó Phylasol A-D-E, a Phylasol Combi, Tetravit Combi, Vitazol Combi. A D-vitamin hiánya növendéknyulakban csontosodási zavart okoz (angolkórt). A nyulak mesterséges takarmányai közül a napon szárított szénafélék tartalmaznak nagyobb mennyi-ségben D-vitamint. Szükség esetén az Ossiferol készítményt alkalmazzuk. Az E-vitamin hiánya szaporodási rendellenességeket okozhat. Megfigyeltek izomsorvadást, szívizomgyulladást és májelfajulást. A nyulaknál E-vitaminhiány általában ritkán fordul elõ, mivel a zöldtakarmányok, szénák, gabonafélék egyaránt gazdagon tartalmazzák. A pótlás a korábban említett csíráztatott gabonamagvak etetésével lehetséges, fõként anyák és tenyészbakok esetében. A K-vitamint a nyúl emésztõcsatornájában elõállítja, így hiányával aligha kell számolnunk. A szokásos takarmányok és a szénafélék egyébként is bõven tartalmazzák. A B-vitamincsoport. A nyulak a vakbélben történõ baktériumos tevékenység folytán elõállítják ezeket és a lágy, vagy vitaminbélsár visszafogyasztásával saját maguk gondoskodnak a szükségletek kielégítésérõl. Gyakran elõfordul azonban, hogy emésztõszervi megbetegedések jelentkeznek, hasmenés következik be, így a lágy bélsár képzõdése és a cékotrófia megszűnik. Ilyenkor léphet fel B-csoportbeli vitaminok hiánya. Hiánytüneteket válthat ki egyes gyógyszerek adagolása is (Pl. Sulfonamid készítmények). A B-csoportbeli vitaminok hiánya rossz szõrfejlõdést, idegrendszeri zavarokat okozhat, továbbá a növendékek gyenge fejlõdése, soványodása, izomsorvadása, hasmenése figyelhetõ meg. A már említett természetes vitaminforrá-sokkal a legtöbb vitaminhiányt elkerülhetjük. Ha mégis akadnak gondjaink, akkor gondoljunk arra, hogy a nyúlpremix tartalmazza a nyulak számára létfontosságú valamennyi vitamint. Elõvehetjük a vitamin-készítményeket is. A Phylasol A-D vízben oldódó A- és D-vitamin kiegészítõ. Tenyészanyák részére 0,8-1,0 ml, választott növendékek részére 0,5 ml adagban nyújthatók egyedenként, ivóvízhez keverve. A Phylasol A-D-E szintén vízben oldódó készítmény, egyszeri adagolása 4-6 hétre elegendõ. Tíz anya részére 15 g, tíz választott nyúl részére 6 g mennyiséget keverjünk az ivóvízhez.
A Phylasol Combi szintén ivóvízben nyújtható. Tenyészanyáknak és bakoknak, valamint választott növendékeknek havonta 3-5 napon át folyamatosan adjuk. Adagja élõtömeg-kilogrammonként 0,1-2,0 g. A nagyobb üzemekben a szaporítási ritmusnak megfelelõen rendszeresen itatnak vitaminkészítményeket. Ilyenkor jó szolgálatot tesznek azok az itatórendszerek, amelyek nyomás-csökkentõ tartályaiba a vízben oldódó vitaminkészítményeket adagolni tudjuk.
Nyúltakarmányozási módszerek
A hazai húsnyúltermelés csaknem kizárólag kisüzemekben folyik. A nagyüzemek árutermelõ szerepe jelentéktelen, jobbára tenyészállat-elõállítással és a termelés szervezésével foglalkoznak. A jövõben várhatóan emelkedik a középüzemek száma és jelentõsége, ahol már nem 8-12 anyanyúllal dolgoznak, hanem az anyák száma l80-100 körül alakul majd. A kis- és középméretû üzemek tulajdonosai adottságaiknak megfelelõ takarmányozási módszereket alkalmaznak. A városi körzetekben élõ termelõknek mezõgazdasági földterületük általában nincs, így a takarmányt részben vagy teljesen termelõktõl, takarmánygyáraktól, illetve melléktermékeket is elõállító feldolgozóktól vásárolják. A falun élõk viszont fõleg a saját földterületükön megtermelt takarmányokra alapozzák állattartásukat, így nyulászatukat is. Az erõsen eltérõ adottságok következtében hazánkban négyféle nyúltakarmányozási módszer terjedt el. A szóba jöhetõ takarmányféleségek megismerése után ezekkel foglalkozunk.
Szavazás